Címkék

, , ,

Nagyon szubjektív értékelés lesz – nem is ide szántam eredetileg.

Vannak azok a könyvek, melyeket bár elolvasol, olvasás előtt nem veszel annyira komolyan. De a közepén vagy a vége felé kénytelen vagy bezárni a villamoson, mert túl erősek lettek az érzéseid, és kicsit imádkozol is, hogy jöjjön már a megváltás.

(Én sokszor bezártam)

Ennek a jelenségnek leginkább az szokott lenni az oka, hogy ráismersz a magad életére, amely – kimondtad vagy nem – igenis pont annyira szegény, mint ami a papíron írva van. Talán nem a szegény a legjobb jelző, hanem az eredendően elhibázott.

Ami ott írva van, egyszerre igaz is meg nem is. A szereplők nézőpontjából mindenképpen, tiedből meg szintén, csak legfeljebb letagadod. Sajnos olyan rétegekig ás le és kérdőjelezi meg azokat a dolgokat, amelyekről nem hogy nem beszélsz szívesen, de nem is gondolsz rájuk, mert van rajtad valami máz. a csinált, életet könnyítő optimizmusé, vagy csak az önismeret hiányáé. Tudod, hogy így nem lehet élni, mint azok ott a könyvben, mégis pont azt teszed. Ugyanazok a nézőpontjaik, mint bárkinek.

“Semmit nem tudsz magadról, az egész életed arra épül, hogy ne juss oda, ahol a létezésed magja van, mert rettegsz, hogy kiderül: nincs ott semmi. És tényleg nincs, csak az ösztönök, semmi más. Az ösztön körül meg a véderőművek, hatalmas falak, óriási bástyák. Van ott minden, szeretethimnusz és technikai találmány, ott van a család mint szentség, a haza mint közös otthona azoknak, akik olyanok, mint te, és a magántulajdon. Vannak ott szentek és a múlt hősei, hadvezérek, feltalálók, itt-ott egy-egy szerencsétlen sorsú gondolkodó, aki receptet adott neked, hogy miképpen ne juss el a létezésed magjához. A maghéjtermelők. Az összes maghéjtermelő ott van benned, s olyan csontos héjak ezek, amiket a legnagyobb hatású pokolgépekkel sem lehet majd szétrobbantani.”

Ez a könyv nem az én korosztályomnak és nem is arról szól, de a tudatom mélyén megbúvó, attól az időtől való félelmem ebbe a tükörbe belenézve kissé felegyenesedik, az árnyéka meg megnő. Tíz év múlva újra előveszem, és megnézem, mi maradt belőle.

Advertisements