Címkék

, , , ,

Egy ideje már tervezgettem a Kultúra-sorozat olvasását, de nem gondoltam, hogy egy rossz könyv adja majd meg a kezdő lökést, és ugyanakkor meglátom ezt egy nem saját könyvespolcon.

Először is: a (szövegileg is) terjedelmes scifi-univerzumok lenyűgöznek. Itt még csak egy kis szeletét kapjuk meg a Kultúrának, annak is egy látszólag szervezetlen, de valójában nagyon is manipulatív és előrelátó oldalát. Nem sok dolog derült még ki a rendszer kialakulásáról, emberek és drónok viszonyrendszeréről, de célja egyértelmű. Ilyen módon – bár még változhat ez a véleményem – a Kultúra neve ironikusnak tűnik, hiszen éppen hogy más kultúrák semlegesítése, beolvasztása a célja, hiába a kitűzött nemes cél, a megvalósuló utópia.

Másodszor: (némi túlzással) sakkmániás lévén nagyon hamar bele tudtam illeszkedni a nagymester karakterébe. Szívesen tudtam volna meg többet az Azadról, de azt is elhiszem, hogy a szabályleírások sok olvasót elriasztottak volna. Tehát a játék részletezése nekem hiányzott, de legalább nem ment a játék pszichológiájának rovására. A könyvbéli játszmának természetesen nagy tétje van, de nemcsak a Kultúra, hanem Gurgeh személyisége számára is, aki a barbársággal szembesülve tanul meg az életről valamit, ami első ránézésre hiányzik a kiherélt kultúrabeli emberekből.

Harmadszor: tetszett a Birodalom működésének nem agyonmagyarázott szimbolikája, bár ez is kap némi ironikus élt, mikor a tűzbolygóról felemelkedő uralkodó kerül szóba. Hiába; a diktatúrák giccse örök.

Negyedszer: sajnos sokszor nem lepődtem meg, mikor illett volna. Valamelyest kiszámíthatónak érzek pár regénybéli fordulatot, de nem is vártam egy újabb Rise on Endymionra.

Advertisements