Címkék

, , , ,

Elsősorban azért szerettem olvasás közben ezt a szöveget, mert olyan…otthonos volt. Tökéletes összhangban az olvasmányos, személyes, befogadható nyelvi forma és a csapongó, néhol elméletibe hajló tartalom. Posztmodernnek tartják sokan ezt a könyvet, de szerintem a nyelve nem ezt implikálja, legfeljebb talán a témája és időkezelése miatt lehete ráfogható.

Fő kérdése az emlékezés és az emlékezés nézőpontjainak viszonylagossága, ellentmondásai. Pár információt rejtve hagy, amelyre kíváncsi lenne a narrátor élettörténetébe bevonódó olvasó, de így is felfejthető a „titkok” jelentős része. Az elbeszélő a könyv idejében szinte csak rekonstruál, miközben felépített (élet)története dekonstrukción megy keresztül.

Személyes vonatkozásban azért adott sokat nekem a sztori, mert állandó értelmezésben-újraértelmezésben, állandó önreflexióban élek, viszont a főhőssel ellentétben nem egy bizonyos esemény hatására, hanem…bármikor. Tonyban számomra az a különösen érdekes, hogy élete nagy részében tudatosan kerülte az önreflexiót, „óvatosan élt”, ahogy ő fogalmazott. Ő egy gyáva ember. Épp ezért traumaként éli meg élettörténetének az újonnan megszerzett információk fényében való lebomlását. Tony azért „nem érti”, mert csak kifelé látott magából, befelé nem. A könyv végére azonban, úgy tűnik, megérik.

Reklámok