Címkék

, , ,

Kép

Jaj a legyőzötteknek, áll fehér betűvel az ajándékkönyv borítóján, amelyben másnaposságot gyógyító receptek szerepelnek ilyen-olyan sztorikkal vegyesen. Egy ironikus pártól kaptam születségnapomra talán két éve, mikor már kispolgár lettem, de a szívem helyén ha nem is a Halálcsillag volt, de féreglyuk. De hát Cserna-Szabót nem vettem komolyan, jópofa gasztrobuzi, Krúdy-módra nemlétező múltakról nosztalgiázó, a lét ürességét kedélyes férfiközhelyekké gyúró író. Gondoltam én.

Előre kikötném, hogy ehhez a könyvhöz én nem vagyok eléggé férfi – pontosabban semennyire sem. Ennélfogva mellőzném azt az axiómát, hogy én ezt a fajta szenvedést sem, de az ilyen típusú férfiszenvedést meg pláne nem fogom sem átélni, sem megérteni, még ha Lee nyomja is tarkómhoz a Smith&Wessont, akkor se. Maradt tehát a kritikai olvasat, pedig nem erre készültem. Gondoltam, inkább kiengedem irodalmár parazitaikrem szorítását hátsómból, és pusztán élvezni fogom, mert szórakoztató lesz, krimi/western/valamiparafrázis.

Az ítélet pedáns pontokba szedve a következő:

1. E/1-es élettörténet a főszereplő író kéziratának fejezeteivel vegyítve, amely a regény végén mintegy abszurd/posztmodern fordulatként átszivárog a regény valóságába. Fikció van a fikcióban, a főhős szívében meg bomba van. Tetszetős ötlet kissé szervetlen megvalósítással.

2. A regényben megjelenő kézirat nyilvánvalóan szántszándékkal gyenge irodalom, amelyben a főhős saját magát idézi. Öt perccel ezelőtt véletlenszerűen kinyitottam a fentebb emlegetett szakácskönyvet, és szó szerint ugyanazt a mondatot olvastam ott a házasságról, amit a Halálcsillagban is. Nagyképű vagy olcsó gesztusnak minősítsem-e azt, hogy egy író a saját maga gyártotta szállóigékkel akarja előrébb lökni magát a könyvkiadás tengerén? Vagy csak ötletszegény volna?

3. Frappáns hasonlatok helyett frappáns metaforák írását igénylem, mert az előbbiek monoton ismétlődése kiszámíthatóvá teszi a szöveget.

4. A gasztrovonalat soknak érzem kissé, bár igen étvágygerjesztőek a fogások. Sok férfiismerősöm ment el az utóbbi években ebbe az irányba, de én továbbra is a szofisztikálatlan házikosztos irányzat híve vagyok.

5. Pulpnak álcázott szépirodalom, amely tudatossága miatt veszti el a pulp szórakoztató erejét. Szépirodalmi módszerekkel dúsított pulp, melynek szerzője nem tud eléggé (feltételezett) önmagától elszakadni, és a túlburjánzó és néha kissé erőltetett zenei, gasztronómiai utalások dalszövegekkel, szakácskönyvcímekkel együtt zavarbaejtően kizökkentenek minket az egyszerűirodalom-illúzióból.

6. Konklúzió nincs, mert én ezt a könyvet minden rosszmájú, kékharisnyás megjegyzésem ellenére élveztem. Sőt, még talán szerettem is, mert önironikus volt, és nem akarta a földbe tiporni a lelkem, felszántani a területet, majd bevetni sóval, mint sok más kortárs könyv. Kezeljük a helyén, vigyorogjunk, tegyük le, adjuk tovább. A szerelem bokorba guruló pöttyös lasztijára pedig emlékezzünk jól, mert bizony minden ordas közhely igaz ezen a nagy kerek világon.

Advertisements