Címkék

, , ,

Image

Sokan bizon, többen, mint ujjamon
Számíthatok. – Szomszédimat, igaz,
Agyonverém már mind, de hasztalan,
Mindég kerűlnek újak; s oly kevés
A fóka-faj. – Ha isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen
S több fóka.

Ez nem az a Finnország, amelyet mi ismerni szeretnénk, és nem azok az emberek, akik között szívesen élnénk. Az ember inkább fóka, és a fóka tényleg emberibb, mint amennyire kellene neki, meggyilkolása pedig igencsak jelképes. Nem, nem fókavadászokról szól, akik állítólag nem is igazi fókavadászok, míg meg nem basztak egyet.

Több múltbéli síkot és jelen időt váltogató kortárs regény az Akit állva temettek el. A Polár könyvek elhalt sorozatának egyik darabja, tökéletesen ötletszerűen vettem le a polcról és kértem kölcsön. Családtörténet, amelyben mindenki bűnös és mindenki ártatlan is. Mindenki sérült és mindenkit sértenek mások – a közeg pedig egy nyomorúságos, valahol a feudalizmus és diktatúra határvidékén megrekedt faluközösség. A könyv jelképeit, mint a megmentett és megkínzott állatok, a nyomorék kéz vagy a fekete hajó, magyarázni sem kell – különben sem szabad elárulnom, hiszen akkor nem fogod elolvasni.

A szereplők lealjasodása és nyomora végtelen. Mivel mindenki bűnös a maga módján, és mindenki bűnhődik is, nehéz állást foglalni. De talán a középpontban álló Vesterperi család Lainája és Aaroja azok, akik tényleg fájtak nekem. A regény úgy szocio, hogy nélkülözi a magyar irodalom ilyen vonulatának csinált naturalizmusát – még ha a maga módján nagyon is naturalista. A könyv megoldása ráadásul nem tölt el megelégedéssel, hiszen tudom, hogy mint minden a világon, a regényben is minden és mindenki a teljes testi és lelki pusztulás felé halad. A zárlat nem nyújt feloldozást, még akkor sem, ha a végigvitt (és amúgy egészen jogos) bosszú kiteljesedik.

Sírjunk tehát könnyeket a magát pénzért áruló, családjáért tenni akaró anyáért, a szeretetéhes és szeretetteljes apáért, a fiúért, aki csak igazságot akart. A lányért, akinek kötőtűvel és biciklipumpával hajtották el a magzatát, a szerelemre vágyó boltos-despotáért és a szerencsétlen félhülye szomszéd bácsiért is.  Madách idézete pedig annyira illik ide, hogy azért jár még egy csepp könny.

Reklámok