Címkék

, , ,

jhvhgHanna írt egy cikket erről a könyvről az sfmagon két hete, ami után nekiálltam lelkendezni, és pár napon belül az asztalomon volt. És akkor nyilvánosan is: köszi! Ez az első nem kindlén olvasott angol nyelvű könyvem, de azon túl, hogy nem kettő, hanem három nap alatt olvastam el, semmiféle fennakadást nem okozott a dolog.

Két fiú körül bonyolódik a történet, és csak ez egyikük él. A másik amolyan kísértetként megkapaszkodik a világban, illetve a másik srácban, Adamben. A szellemfiú, Jamie részéről a történet nem annyira meglepő módon a halállal való megbékékéssel zárul. A The Lovely Bones-hoz hasonlóan azt várnánk, hogy a kegyetlenül kivégzett Jamie gyilkosának kilétére fény derül, hogy az igazságtalanság zsinórjai végre elereszthessék szerencsétlent. Nem derül ki, mert a hangsúly elsősorban az élethez való ragaszkodáson van. A valódi főszereplő azonban Adam, aki egy szelídített szocigráf drámában éli mindennapjait, vitatkozó szülők, kallódó bátyja, majd egy emberi pióca társaságában, halott nagymamája emlékével. Míg Jamie az élethez ragaszkodna, Adam egyre messzebb sodródik attól.

Miközben rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem szeretem a kísértetsztorikat, és az élet eme fentebb vázolt didaktikus himnuszát kissé közhelyesnek érzem/éreztem, utólag mégis szerettem ezt a könyvet.

Egyrészt azért, mert érzékenyen ragadja meg és önti szavakba a kamaszérzelmeket. Hol van ettől a szövegtől a Zabhegyező például, amelyhez hasonlítják, és amely utalásszinten előkerül a regényben? (Megjegyezném, hogy a főhős ugyanúgy hiteltelennek tartja, mint én annak idején.) Egyszerűen szép volt.

Másrészt azért – de ez szomorúvá is tett -, mert naponta találkozom és dolgozom ilyen és még rosszabb családból szakadt gyerekekkel. Hiteles. Ha Barzak nem finomított volna a családon, nem szimplán nyomasztó lett volna a családi környezet, hanem pont olyan tragikus, mint amennyire tragikus a (rög)valóság.

Harmadrészt azért, mert finoman beleszövődik a szövegbe nyelv és lét kapcsolata. E kettő (minden szakirodalmi hivatkozás nélkül is) evidensen összefügg, de a regényben a szónak különleges szerepe lesz; a nyelv az élőké, mert szerves, változó, kifejező. A holtak elveszítik azt, és ezért könyörögnek szavakért a holtak; az elveszett nyelv a lét megsemmisülését is hozza.

A végére egyértelműen keresztény értékrendű, az isteni gondviselésre mutató megoldásba torkollik a regény, még ha ez utóbbi nem is teljesen egyértelmű, hiszen Isten ujja a romlás, a büntetés jelképe. A megtérés, amely lelki és fizikai is (vissza a családhoz), szükségszerűen bekövetkezik. Én magam ugyan elutasítom a gondviselés létezését, de a regény szereplőinek pont erre van szüksége. Ugyanis nem hiszem, hogy egy ilyen család tényleg megváltozhat, és az ilyen gyerekek Adamhez hasonlóan tényleg visszatérnek az életbe. Legalábbis körülöttem sosem történik így.

Reklámok