Címkék

, , ,

the_wasp_factory_in_full_by_chriseastmids-d6fj95bEgy ideje már rakosgattam a  képzeletbeli várólistán, egyre hátrébb és hátrébb. Mert durva, nyomasztó, meg ehhez hasonlók. Ráadásul szerepel az Independent listáján, mint a legjobb 100 regény egyike – a nem tudom milyen halmazból. De elég szűk halmaz lehetett. Ez a könyv nem jó.

Vannak persze erősségei. Ilyenek, mint a leírások naturalisztikus pontossága vagy az atmoszférateremtés, ami egyébként is elég jól megy Banksnek. A regény durvasága vagy undorítósága kétségtelen, annyira azonban mégsem botrányos, mint amilyenről a beszámolók jó része szólt. Agresszió persze van benne, jó sok. Állatkínzás, az erkölcsi kétségek teljes hiánya, pszichózis, minden ami jó nagyot durranhatott a nyolcvanas években. Ez ugyanis egy első regény, annak minden otrombaságával.

A főhős morális fogyatékossága elvi szinten természetesen a család elfajzottságára és mindenféle gyerekkori megrázkódtatásokra vezethető vissza. Elvi szinten, mert gyakorlatilag elég gyenge lábakon áll, különösen az a tudat alá kényszerített trauma, amely a főhőst érte. A cselekmény lassú, bár ez itt egyáltalán nem hiba, mégiscsak kell némi tér ahhoz, hogy az olvasó beavatást nyerjen a főhős múltjába és jelenébe, de ettől függetlenül nem látszik cselekedeteinek motivációja. 

De az a vég, csak azt tudnám feledni. Csak kiszaladt a számon egy szolid borsodias bazmeg, mikor elértem a Nagy Csattanóig, amelynek közeledte várható volt… de nem így. Ráadásul a főszereplő narrátor csak alig-alig merészkedett az önreflexió sűrű erdejébe, és most egyszerre önjelölt pszichológusként, a végső ráismerés megrázkódtatása ellenére szinte rezzenéstelen arccal bölcselkedik magáról. 

Iain Banks nekem egyelőre az M. betűs Banks marad, scifiszerzőként.

 

Advertisements