Címkék

, , ,

de34494b341ab3c203d6f105601767b7-d49xkt8Én ezt a regényt igazából nem is akartam annyira elolvasni, mert féltem, hogy első regényként csalódás lesz a többihez képest. Az idei évem abszolúte a női szerzőké volt; felfedeztem magamnak Rakovszky Zsuzsát, felfedeztették velem Herta Müllert, és beleszerettem Linn Ullmannba. A Mielőtt elalszolt az anyósomtól kaptam, aki emlékezett arra, hogy nyáron beszélgettünk valamelyik Ullmann-regényről, melyet ő is olvasott. Nimandi a Hármas könyvelés egyik adásában beszélt erről a könyvről, és az volt a benyomásom, hogy itt valami hazudtam, derítsd ki, mi az igazság-típusú mindfuckról lesz szó, és kissé riasztónak tűnt az is, amit a narrátorról mesélt (és amit mások írtak róla). Kár volt halogatnom.

A Mielőtt elalszol egy norvég (hol emigráns, hol nem) család regénye E/1-es narrációval. Az elbeszélő, Karin jelen idejű keretbe zárt visszaemlékezéssorozata a család történetének különböző állomásait beszéli el a maga sajátos módján. Mivel még az elején közli, hogy 12 éves korától ott és annyit hazudik, ahol és amennyit tud, a történetek fenntartással olvasandók. Valójában nem az egyes eseménysorok igazságtartalma kérdőjeleződik meg, hanem a túlzás mértéke a kérdéses. Néhol egészen egyértelmű a mese (Carl és a makréla esete), néhol akár valós is lehetne, ha nem lenne egészen anakronisztikus az egész jelenség (Dag elcsábítása), néhol pedig nem tudni, túloz-e, vagy érzelmei befolyásolják valóságérzékelését (az anyja arca).

Az egyes történetek kevés kivétellel valakinek (megnevezett vagy nem megnevezett személynek) elmesélt sztorikként jelennek meg, gyakran többször újrakezdve, több változatban is. Pont emiatt nagyon hangsúlyos ezeknek a történeteknek a megalkotottsága, és néha ez a játék még izgalmasabb is, mint maga a történet.

Karin elég egyértelműen bizonytalan identitású személy, részben anyja narcisztikus jelleme, részben a családot elhagyó apa, részben pedig a furcsa rokonság miatt. Nőiességét nem a társadalmilag elfogadott módon éli meg. A férfiak számára láthatatlan, ezért trükkökhöz kell folyamodnia, mely többnyire szerepjátszás és valamilyen férfias mozzanatot hordoz, mint pl. a hízelgés-udvarlás, a durva kezdeményezés, a férfiruhába bújás, mellyel figyelmet és tiszteletet csikar ki környezetéből. A női sorsban és a felnőtt identitásban elsősorban a boldogtalanság hangsúlyos számára, a mellőzöttség, elveszettség, kiszolgáltatottság nyilván kevésbé vonzó létmód, ezért egy másik életstílust, a csábítóét választja. Bár néhány története, különösen a nővére házasságáról meséltek inkább feltételezésre épülnek, környezetében bőven lát konkrét és riasztó példákat is, mint pl. Arvid és Torild kapcsolata.

Mindez logikusan következik abból, hogy az identitását nagyobb mértékben formáló személyek férfiak vagy férfias nők (Val Bryn, Selma). Anyjával képtelen valódi kapcsolatot teremteni, nem “látja” őt (Arcok fejezet). Akkor jut valamiféle egyensúlyi állapotba, mikor unokaöccsére kell vigyáznia, és ezáltal bizonyos fokig anyai szerepbe bújhat. Mindezt meg is jegyzi az apa, és ez jelenti a regény nyugvópontját is.

Szép, okos könyv, de még nem annyira éles és letisztult, mint a későbbiek. Lágyabb, játékosabb, a vége is sokkal megengedőbb. Én a későbbi Ullmannt jobban szeretem.

A kép innen van.

Reklámok