Címkék

, , ,

262653Ez volt a másik bloggerkarácsonyos ajándékom a Hozsánna néked, Leibowitz! mellett. Azt hiszem, két olyan scifi-alapművel sikerült megismerkednem, mellyel két szintet feljebb csúsztam a képzeletbeli spekulatívirodalom-műveltségmérőn. A sötétség balkezével többet szüttyögtem, mint szoktam. Lassan indult, túl sok volt az elején a politikai intrika (ezt már Banks egyes regényeiben sem szerettem), meg egyébként is a téli szünet utolsó napjai voltak, melyeket langyos másnaposságban töltöttem többnyire.

Le Guin regénye engem sok szempontból emlékeztet is Banks Kultúra-regényeire. A kiindulópont egy alapvetően humanoid diaszpóra távoli bolygójának a központosítatlan világszövetségbe kapcsolására tett kísérlet. Nem derül ki pontosan a mikor, de a távoli jövőben járunk, a régi Terrát már elhagyta az emberiség, és az Ekumen nevű szupertársadalomba szeretnék 80 világ mellé bekapcsolni a Gethen bolygót, amely időjárásán kívül egyetlen extrém dologgal rendelkezik: lakói hermafroditák. Pontosabban nemi ciklusuk egy pontján a két nem valamelyikére váltanak, egyébként semleges neműek, nem is élnek szexuális életet. A külső megfigyelő, a bolygóra küldött egy szem követ férfi, és az ő beszámolóin keresztül ismerhetjük meg a helyet. A narráció többnyire egyes szám első személyű, ám elbeszélő kettő is van, az egyik Ai, a követ, a másik pedig egy Estraven nevű helyi lakos. A regény voltaképpen inkább szól kettejük lassan alakuló barátságáról, mint a bolygó sorsáról.

A Kultúra-regényekhez hasonlóan itt is a külső szemlélő lassan táguló nézőpontján keresztül tárul fel a világ. A cselekmény kissé lassú, a hangsúly inkább a megismerési folyamaton és a világ részletezésén van. A regényt többen is a feminista irodalom vonalához sorolják; én ezzel nem tudok teljesen egyetérteni. A külvilági narrátor férfiassága az első fejezetekben nem teljesen egyértelmű, mert hangja egészen nőies. Nem tudnám megmondani, miért, talán a részletgazdag és érzékeny leírások és megnyilvánulásai teszik, talán férfi nezőpontot kell képviselnie ahhoz, hogy a helyiek nőies-férfias kettősségét csak fokozatosan, viszolygásának feladásával fogadja el. Sokszor vannak hímsoviniszta megnyilvánulásai is, de ilyen szempontból nagyon ingadozó a hangja. Ha ez szerepjáték, akkor szerintem Le Guin asszony is kicsit mellényúlt. A hermafroditizmus koncepciója érdekes, de teljes létjogosultságát nem látom be. Inkább olyan fajta gondolatkísérletnek látom, mely a maga idején merőben szokatlan lehetett a science fictionben, és azóta sem sok helyen fordul elő.

A hitelességre való törekvés a helyi naptárról szóló függelékben, lábjegyzetekben, mások beszámolóinak, a helyi mitológiának a szövegbe fűzésében is megjelenik. Néhol kissé sok is belőle. Már a dokumentumjelleg bizonygatásából. A szövegbe illesztett mesék és mítoszok viszont csodaszépek, talán ezek a részek tetszettek a legjobban.

Reklámok