Címkék

, , ,

old-rusty-clock-mechanismAjándékkönyv volt az egyik molyos követőmtől. A Cartaphilus helytakarékossági és egyéb okokból négy drámával együtt Tegnap / A Szörny címen kiadott kötetének egyik része ez a kisregény. A drámákkal most nem foglalkozom, majd egy másik posztban. Töredelmesen bevallom, hogy nem szeretek drámákat olvasni, furcsa kortárs drámákat pedig különösen nem.

Agota Kristofot emigráns magyar szerzőként szokták emlegetni. A Tegnap is hasonló témát feszeget, de ez csak a látszat, a történet ennél jóval egyetemesebb. A főhős önmagát és társait időnként menekülteknek nevezi, de talán ő az egyetlen, akire ez igaz is. Külföldi vendégmunkások ők, akik kiszakadva az otthonból egy idegen, gazdag országban végeznék aljamunkát. A nyomasztó és érzelemmentes, családnak szinte nem is nevezhető otthoni környezetében egy gyilkosság biztos tudatával menekülő főhős új nevet választ magának. Érzelmileg labilis, identitásában bizonytalan, és egy nőre, Linére vár.

Az egyszerű, lineáris E/1-es narrációba (rém)álomjelenetek vagy az elbeszélőnek tulajdonítható történettöredékek szövődnek. Az elbeszélő egyszerre író is, de a regényszöveg nem e tevékenység termékének tűnik a legtöbb ponton. A hangsúlyosan jelen idejű elbeszélés a múlt által kialakított identitást tagadó gesztusként értelmezhető. A főhős szó szerint a semmiben lebeg, nincsenek gyökerei és kötődése (legalábbis kezdetben), magáról elmondani vagy leírni sem sokat tud, aztán a későbbiekben ez megváltozik. 

Mondhatnánk, hogy a sztori a beilleszkedés sztorija, de ez egyáltalán nem igaz. Az emigráns-probléma pedig csak azért látszólagos, mert a búvó otthoni táj inkább csak jelképes, meg nem nevezett. Az otthon az érzelmi kötődés metaforája, és az emigránsok/vendégmunkások élete leginkább ebben szenved hiányt. A testvéri kapcsolat értelme is kettős; testvériség az otthontól való távollétben és a kötődés szimbóluma is egyszerre.

Line, a nő, szintén jelkép. Nehéz eldönteni, hogy a gyerekkori emlék miatt vált-e pont Linévé az eszménykép, vagy ez vetült ki Linére, a gyermekkori ismerősre, de ez talán nem is fontos, mert a főhős a saját tegnapi identitásához visszkanyarodva kapcsolatot talál valakivel, és kész beilleszkedni is. A végtelenül lehangoló szerelmi történet után követező zárás, mely egyszerre hozza mozgásba az élni=írni/nem írni=nem élni toposzát és teljesíti be a főhős halálvágyát, szűkszavú és zavarba ejtő.

Reklámok