Címkék

, , ,

Ecology-Seashore-rocks-and-bolders-protect-the-coastline-Bornholm-Denmark-01Ez volt az utolsó Ullmann-regényem, legalábbis addig, míg meg nem írja a következőt, és ki nem adják angolul vagy magyarul. Szomorú vagyok most, holott az olvasottak közül talán ez tetszett a legkevésbé, de még így is eléggé ahhoz, hogy olvasni akarjam minden lehetséges szabad percben.

A történet három nővérről szól egy bizonyos nyárról, amikor vége lett a gyermekkornak. Az omnipotens narráció szűrőjén keresztül a három nő gyermek/kamaszkori nézőpontja elevenedik meg, és a jelen időben elbeszélt utazásra felfűzve bomlik ki a nyár tragédiába torkolló története. Az utazás célja a féltestvérek közös apjának meglátogatása, és úgy tűnik, a múlttal való elszámolás. A regény vége felé beúszik a nézőpontok közé a magját igencsak bőkezűen szóró apáé is, bár magáról a viszontlátásról már nem szól a történet.

A sziget motívuma és az apa figurája számos irodalmi művet juttathat az olvasó eszébe A legyek urától kezdve A viharig. A nyár idejére tökéletesen zárt és izolált közösséggé váló szigetlakók belső szabályaiból törvényszerűen következik a tőlük különbözőek kitaszíttatása, de ez a motívum a lakóparkról szóló történetrészben is megjelenik. A három lány mellett fontos szereplő még Ragnar, akiről erősen sejteti (de egyszer sem mondja ki) az elbeszélő, hogy ő is a lányok féltestvére. Isak, az apa különleges adottságokkal rendelkező férfi, akitől mindhárom lánya örökölt valamit. Erika okos, Laura érzékeny, Molly tehetséges és különleges látásmóddal bír. Isak a szigeten rendezett színdarabban és magában a regényben is Prospero alakját idézi meg, de más történetelemek sem engedik eltűnni azt a képzetet, hogy itt egy gazdag Shakespeare-utalásrendszert találunk.

A lassú folyású történet hosszasan időz a gyermekkorból őrzött benyomásoknál, amelyek sokszor igazán idilliek. A fordulópont után azonban a kedves, meghitt nyári otthon rothadni kezd, szétesik, sötét lesz és hideg, a lányok jövőjében pedig egymást váltják a skandináv regények jellegzetes, a felnőttléthez kapcsolódó eseményei; rossz házasság, magányos emberek, depresszió és halál. Mindezek mögött egy mindannyiuk által megélt, de soha el nem mesélt tragédia lappang. Azt, hogy ki az áldott gyermek, az elbeszélő nem árulja el nekünk. Bizonyos értelemben mindegyikük az, és egyikük sem.

Az utolsó Ullmann-regényem szép volt, és egyáltalán nem tört össze, mint néhány másik az írónőtől. Rettentő türelmesen, de kitartóan várom, míg megszületik egy új. Amely talán egy újabb áldott gyermek lesz – mondta nagy pátosszal a posztoló, majd bevonult a sarokba szégyellni magát.

Advertisements