Címkék

, , ,

8469060546_78431e2766_hj– Csak a szokásosat kérem – mondta a pultoslánynak. Rövidesen ott állt előtte az asztalon a biztonságos, izgalommentes sör, a tetején remegett a hab.
– Szóval írok egy regényt – folytatta. – Lesz benne egy író, aki ír egy könyvet, de nem fejezi be, és végül a nyelv mint olyan, elárasztja a saját valóságát.
– De ilyet már írtál, nem? – kérdi a másik férfi, aki az asztal túloldalán idegesen játszik a tollával a jegyzetfüzete felett, és csak majdnem sikerült elnyomnia szavaiban a cinikus élt.
– Igen, de ez most más lesz, sokkal személyesebb. A világ rendje helyre fog állni, legyőzi fikciót.
– Rendben, mégis érdekel.
– Az íróm magánélete megbillen, és sokkal inkább azzal kellene foglalkoznia, mint az írással. Ugyanakkor az által talál vissza önmagához. Nyilván ebben is lesz egy kék vagy piros füzet, még nem döntöttem el, és az abba írott regényben lesz egy másik regény, egy háborús hősről fog szólni, aki megvakult, de látja a jövőt. Az íróm voltaképpen a saját jövőjét, illetve öntudatlanul is a jelenét írja majd meg a füzetben. – Kortyol a sörből, maga elé mered egy pillanatra. A Moleskinjét nézi, a borító alsó csücskét söndörgeti az ujjával.
– Ez eddig nem rossz, viszont már megírtad vagy ötször.
– Mondtam már, az elbeszélő-főhős végül kilép a saját fikciójából, élni kezd. Nyilván nem lesz zökkenőmentes, de azt még nem döntöttem el, hogyan zárjam le. Leálltam. Két hete nem nyúltam a jegyzeteimhez.
– Ez az?  Belenézhetek? Hátha. – Átnyúl az asztalon, hogy elvegye a fekete füzetet, de az író elhúzza előle.
– Inkább ne. – Keze remeg kissé, megfogja a korsót, és ismét iszik belőle, ezúttal jóval többet.
– Csak segíteni próbáltam – mondja a másik, és egyszerre lehúzva maradék sörét, a kabátjáért nyúl. Kivesz a zsebéből némi pénzt, és az asztal közepére teszi. A kihajtott jegyzetfüzet ott marad az asztalon a tollal együtt, a lapra írva pedig ez áll:

AZ ORÁKULUM ÉJSZAKÁJA. LEGYEN BENNE ERŐSZAK. NE ERŐLTESD A VÉLETLEN EGYBEESÉSEKET. NINCS MIT.

Advertisements