Címkék

, , ,

1258971171398Ez az olvasás tipikusan annak az esete volt, amikor a zúzós kezdés után rákészülsz, hogy akkor itt most a jelentésrétegek mélye felé kormányozod majd a hermeneutikai kotrót, és agyad eldobod majd az anyag láttán. Aztán ott vagy a végén, az egyetlen durva poént nagyjából már a negyedénél sejtetted, le is mondtál a nagy megfejtésről – aztán a megfejtést olvasva kiszalad az a bizonyos bazmeg.

Én szeretem Bankset, leginkább azért, mert van humora, de mellette egészen súlyos dolgokról is jól ír. Ettől a könyvtől, bár már megsúgták, hogy ne várjak megváltást, mégis sokkal többet, pontosabban mást vártam. Ez egy kalandregény, nem sokkal több. Annak klassz is, ráadásul van benne egy nyelvileg tényleg izgalmas narratív szál, amellyel azért vannak elvi problémáim, de erről majd a végén.

Négy elbeszélőnk van egy olyan távoli földi jövőben, ahol a földlakók gyakorlatilag valamiféle tespedt selejtet képviselnek, a bolygót elhagyó emberek maradékát, akik lusták voltak útra kelni. A világ “szerkezete” ugyanakkor kettős, az objektív/külső/fizikai valóság mellett van a Kód, amely első blikkre a tudatalatti és egy virtuális világ keresztezésének tűnik. Egyesek képesek lemerülni a Kódba, ők a Látók. A négy, egymástól különböző narrátor szálai eleinte még csak nem is érintik egymást, majd megtörténik a nagy összefonódás, megoldják a problémát, és a világ újra megmenekült, hála a Pindúr Pandúroknak.

A nagy metafizikai mizut azért kívánta belelátni az agyam, mert a technológia ügyesen be van csomagolva egy réteg transzcendenciába. Rengeteg vallási vonatkozása van egyébként a szövegnek a buddhizmustól a kereszténységig. Ami az egészből kijön, az egy humoros, (ön)ironikus krízismegoldós sztori.

Sokan emlegetik a regény kapcsán a Latra nevű elbeszélőt, aki az eredetiben rövidítésekkel teletűzdelt skót dialektusban beszél/ír. Ez a rövidítősdi arra utal, hogy ez lejegyzett sztori, és nem szóban elmesélt történet lenne a részéről, és ez felveti az a problémát, hogy akkor pontosan mi is ez a szöveg az E/3-as, omnipotens elbeszélős szálak mellett. Mindezt a nyelviséget nagyjából lehetetlen volt a magyar fordításban visszaadni, ezért olyan, mint diszgráfiabajnok (ez nem volt PC, bocsánat) félfonetikus, erősen központozáshiányos írása. Ha hangosan olvasnám, akkor sem feltétlenül jönne át a nyelvváltozat jellege. Ehhez sajnos az eredeti kellett volna, de azt meg olvassa az, aki elég türelmes az internetnyelvhez.

Advertisements