Címkék

, , ,

the_virgin_suicides_by_LandlockBluesEz a könyv legalább kétszer olyan jó volt, mint vártam. Persze eredetileg azt gondoltam, könnyű vasárnapi olvasmánynak megteszi. Egyáltalán nem volt az, viszont nagyon szép meg igen.

Rögtön a regény első oldalán és a fülszövegén kiderül, hogy az öt Lisbon-lány meg fog halni. És ennyi. A cselekmény nagyjából egy évet ölel fel, az ismeretlen narrátor pedig egy a lányokat bálványozó kamaszfiúk közül Az elbeszélt történet maga visszaemlékezés, tele a városra és lakóira vonatkozó reflexiókkal. A regény talányosságát az adja, hogy kizárólag a kukkoló/megfigyelő nézőpontja érvényesül, tehát végül semmi sem derül ki egyértelműen arról, miért lettek öngyilkosok a lányok. Valószínűleg számtalan dolog közrejátszott ebben.

A pátosz-o-métert kilengető utolsó oldalak a kamaszkor nehézségeiben keresik az okokat, de én sokkal inkább a szülői oldalon látok problémát. Szakmai ártalom. A család, a lányok és a város lassú erózióját elbeszélő, erős atmoszférájú lírai szöveg beleeszi magát az olvasó érzékeibe, miközben egy percig sem válik giccsessé. A hormonoktól olykor elmosódó, ugyanakkor figyelmes narráció nem erőlteti ránk szimbólumait. A Szűz Mária-kép és a lányok ellentmondásos viselkedése a fiúkkal szemben bár arra enged következtetni, hogy a nőiesség bontakozásától való félelem motiválja szorongásukat, összességében mégis az a benyomásom, hogy az anyai túlféltés miatt zavar támad a felnőtté válásukban.

Egyébként ez az amerikai kertvárosi környezet és a nincs-semmi-baj emberek akkora közhelyek, hogy adott a potenciális hibalehetőség. A pusztulás lírája viszont depresszív fénybe vonja a kezdetben cukros, majd halódó közeget – ez így viszont már kedvemre való.

Advertisements