Címkék

, , ,

81+N8uuw4gL._SL1500_120 oldal nagy betűkkel az aktuális Auster-regény. Egy oda-vissza utamba került ma, és holnap már vissza is kapja a Pesti úti FSzEK. Austernek ismét sikerült a bolondját járatnia velem. A kissé spoileres fülszöveg erősen utalgat arra, hogy a korábbi Auster-regények hősök újra felbukkannak Mr. Blank mellett a sztoriban.

Az Utazások a Szkriptóriumban mégsem a várt szereplőparádét hozza. Mint azt már megszokhattuk, az elbeszélő kiléte most is rejtély, de a végére (legalábbis szerintem) erre választ kap az olvasó. A képen látható szoba (a könyv eredeti borítója) egy olyan zárt, fiktív tér, melynek főhőse, Mr. Blank, emlékezetétől megfosztva tölti idejét. Valójában a történetkezdet előtti és utáni időről sem tudunk meg semmit, így a regény nem csak térben, hanem időben is tökéletesen zárt rendszert alkot. Ennek az előző mondatnak a végkifejlet ismeretében van bármi jelentősége.

A Blank által olvasott, majd kiegészített kézirat egy Trause nevű szerző műve, aki Az orákulum éjszakájának egyik írófigurája. Anna, az ápolónő A végső dolgok országábanból lehet ismerős. A megbízó Peter Stillman a New York Trilógiából, mint ahogy Fanshawe (szintén író) és Daniel Quinn is, illetve még húsz másik utalás egyéb Auster-hősökre, sokszor név nélkül. A regény az önálló életet élő vagy életre kelő regényszereplők klasszikus témáját dolgozza fel, és dobja meg egy újabb meta-csavarral.

Könnyedén hihetnénk azt, hogy a beszélő nevű Mr. Blank (emlékezete is blank, valamint a teleírandó lapot is jelöli) egy Auster-alteregó, akit regényhősei bezártak egy öregotthonhoz hasonló helyre. Többször is utalnak a szereplők arra, hogy bizonyos értelemben ő maga felelős azért, ami velük történt az életben. Az Austerrel való azonosság legfeljebb olyan értelemben lehet igaz, mint amennyire Fanshawe, az asztalon álló kéziratok szerzője maga is azonos a szerzővel. A regényszereplő Blank azonban maga is fiktív, többféle értelemben is – nem akarom lelőni a poént, bocs. Sokan szidták ezt a könyvet a molyon, de szerintem okos kis történet. Szerencsére már elég edzett vagyok ahhoz, hogy Austert austeresen olvassak.

Advertisements