Címkék

, , , ,

måne 031Két rövid könyvet olvastam el az elmúlt napokban, és ezúttal a kevésszóval blog hű lesz nevéhez.

Maurice Blanchot: Mikor eljön az idő

Vannak azok a szerzők, akik irodalomtörténész/elmélészként, filozófusként, kritikusként már bizonyították, hogy – mondhatni – értenek az irodalomhoz. Blanchot Az irodalmi tér c. munkájával már találkoztam az egyetemen, és szinte köszönés nélkül ment el mellettem. Ez talán engem minősít, de ettől még így van. Szóval vannak ezek a szerzők, mint mondjuk Sartre, akik írtak ezt is meg azt is. Sartre azért fasza szerző, mert elméleti és szépirodalmi szövegei is élvezhetőek, értékesek, érthetőek. Ennek a könyvnek az olvasása azonban nagyjából akkora élvezettel járt, mintha análisan megabuzálnának egy Derrida-kötettel. Attól, hogy értesz az irodalomhoz, kedves [random behelyettesíthető szerző, akire igaz az első mondat], még nem leszel író. Jó író meg különösen nem.

A könyv felénél jártam már, értettem a szöveget, láttam benne integetni a huszadik századi fenomenológiát, nyelvelméleteket és egy komplett esztétika tanszéket, mégis időpocsékolásként éltem meg, mert ez az olvasás nekem nem volt jó. Beigazolódni látszott az az elméletem, hogy vannak olyan szerzők (a kortárs magyarok közt is bőven), akik sokkal inkább az irodalmár haverjaiknak írnak, mint a magamfajta anakronisztikus, esztétikai élményre vágyó olvasóknak.

Jon Fosse: Álmatlanság

Röpke 66 oldalával munkába menet olvastam el reggel. A Reggel és estéhez hasonlóan egy élőbeszédszerű narrációval elbeszélt ballada a Nagy Közhelyről, az élet körforgásáról. Maga a történet a szükségből elkövetett bűn és ártatlanság kérdését járja körbe némi romantikus szimbolikával nyakon öntve. Az egymásra utalt két fiatal főhős más volt, mint környezete, és otthonkeresésük eleve reménytelen volta miatt kénytelenek becstelen módon előkészíteni szeremük gyümölcsének világra jöttét.

Reggel és este számomra sokkal nagyobb élmény volt. Líraiságában az itt tárgyalt könyv megközelíti azt, de nem szárnyalja túl. A Melankólia viszont borzasztó, senkinek nem merném ajánlani.

Reklámok