Címkék

, , ,

???????????????????????????????Az érettségi tételsoromba idén tettem be először a Sinistra körzetet; ez az épp aktuális kortárs irodalmi tételem. Ennek kapcsán történt az újraolvasás. Az első benyomás élt még bennem, az egyszerre szép és szörnyű táj emléke, melyben irreális és irracionális figurák mozognak és halnak meg. A mostani olvasás viszont sokkal többet adott, mint ez, a nagyrészt esztétikai benyomásokra korlátozódó első.

A Sinistra mint szó ‘balkézről valót’ jelent. Ez a jelleg a történet több szintjén is megjelenik; nem pusztán a figurákban, hanem a romlás folyamatában is. A körzet maga egy allegorikus börtön, ahol világunk normái szerint mindenki bűnös; Géza Hutira pedofil, Elvira Spiridon kurva, aki a hatalom szavára adja oda magát. Nikifor Tescovina kiszolgáltatja lányát Hutirának. Borcan ezredes konspiráns, Mukkerman csempész, Izolda Mavrodin pedig a hatalon terrorja maga. Mindez persze utólagos értelmezés, elsőre sokka inkább tűnik groteszknek a történet, mintsem a bűnök katlanjának. A Sinistrába való érkezés a külső világban érvényes identitás elvesztésével jár, és innen kifelé is csak szökni lehet, vagy pedig kitesznek. Ha addig nem ölted meg magad. Egyúttal ott van benne halványan a purgatórium-motívum is, de ez pont a főhős, az Andrej Bodor álnevű szereplő esetén nem egyértelműen igaz.

Bár a fejezetek jó része E/1-es narrációjú, a közepén és a végén több rész is külső elbeszélőre vált. A történetben Andrej (nevezzük így) fokról fokra bűnössé válik. Ő ugyanis elvileg ártatlanul érkezik ide. Az egyértelműen a kommunista diktatúrára hajazó sztoriban Andrej eladja magát a hatalomnak, a Mavrodinnak való segítségnyújtással egyre súlyosabb és súlyosabb tetteket követ el, mert jutalomként a távozás lehetőségét ígérték neki. A narráció változása bizonyos értelemben eredeti önmaga elvesztésére utal. Béla Bundasian sorsa viszont ennek az ellentéte; ő már eleve bűnösként érkezett, gyilkos, aki nem akar, nem tud innen elmenni. Az ő bűntudata van annyira erős, hogy maga vet véget életének, hiszen itt nem tisztulhatott meg.

A körzet fikcionalitása véleményen szerint egyértelműen magasabb szintre helyezi a történetet, mintha “pusztán” kelet-európai disztópiaként vagy rendszerkritikaként olvasnánk. Persze ez is rendkívül erőteljes benne, de mégis; a körzetben a nyelv (név, személyazonosság), az élet és a halál közti zökkenőmentes és traumamentes átmenet, a természet részévé való átlényegülés a halál után, illetve a szereplők állatszerű jellege egy általános, “egzisztencialista” jellegű olvasatot tesz lehetővé és kíván meg.

Reklámok