Címkék

, ,

pt_gerbera_5A 77 pesti recept olyan hibrid, amelyet nehezen helyeztem el agyam könyvespolcán. A Pesti barokkal összehasonlítani vagy ahhoz mérni semmi értelme. Ugyanis bármennyire anyaregény is, mégsem úgy regény. Ugyanakkor nem is egészen receptkönyv, mert ahhoz túl hosszú és túl személyes az azt a fejezetet megelőző rész, hogy pusztán a személyesség érzetének felkeltése miatt legyen ott. Abban maradtam tehát, hogy (a receptekkel együtt, mert azok hozzátartoznak a Süti-jelenséghez) ez itt egy bensőséges hangú visszaemlékezés egy szülőre, de egyúttal egy legendaképződés, egy metamorfózis története is. Ahogyan a szövegben az anyának erős hajlama van a legendaalkotásra, ugyanúgy alakul át ő maga a történet során legendává, melyet az távolít el végleg a valóság köréből, hogy már nem él. Végleg a családi égbolt egyik csillaga lett, és szövegbe írásával, valamint (egyfajta) hagyatékával a családon kívüli világ elé tárva mindenki kedves ismerőse lehet, lehetne, lehetett volna.

Az elbeszélő fejezetet megelőző tízparancsolat szabálykönyv, de ars poetica is. Az alapok és hozzávalók tisztázása után a történet egy nem tipikus család nem tipikus alakulásáról számol be, mely a szocializmus éveiről való, összeszorított fogú és seggű, pátoszos vagy nosztalgikus beszédmód helyett a család belső életére koncentrál. És vicces, és tényleg olvastatja magát. A könyv vizuális turbója a négyzetrácsos lap (jól van, kockás füzet), melyen a szövegeket kiegészítő, látszólag gyermekkézből származú illusztrációk is vannak. Aztán persze kiderült, hogy gyerek rajzolta őket, de nem gyerek. Hol naiv gyerekrajzok, hol rendszerkritika vagy -elemzés, szövegre reflektáló képek vagy “csak” illusztrációk – de nélkülük kevesebb lenne ez a könyv.

Reklámok