Címkék

, , ,

P1000106Igen, igen, nem, nem hagytam abba, untam meg, vesztettem el a jelszavamat. Nem nagyon frissült a blog mostanság a tanév végi hajrá, az egyéb munkák, és a főleg délutáni tevékenységként űzött konditermezés miatt. Elolvastam közben Ian McDonaldtól A dervisházat, de azon kívül, hogy tetszett, egy értelmes gondolatom sincs róla. Biztos butulok a gyúrástól. Naszóval. A Vágyat a Könyvfeszten szereztem nulla forintért, mert a Scolar akciói és a kedvezményes kuponok szerencsésen találkoztak egymással. Egy ideje már érdekelt a könyv, a szerző egy novelláját már olvastam a Johannes szívderítő temetése c. antológiában.

A Vágy inkább kisregény, mint regény. A sztori és az elbeszélésmód is annyira feszes, hogy az a 160 oldal egy munkába be-munkából haza úton megvolt. A narráció sűrűn váltogatja a két nézőpontkarakter, Vibeke, az anya, és Jon, a kisfiú szálait. Bekezdésenként, előzmény és jelölés nélkül, megvalósítva így a tökéletes egyidejűséget. A skandináv magány a regényben olvasotthoz hasonló jellegű megformálása nem új, de a végéig fenntartott feszültség miatt nem olyan statikus, mint sok más kortárs skandináv szövegben. Mindkét szereplő a Nagyon Veszélyes Szituációk között botladozik, és bármelyik lépésnél bekövetkezhetne a tragédia. Amely, spoiler nélkül, már bekövetkezett, ugyanis szülő és gyermek ilyen mértékű elszigetelődése és az anya ilyen fokú közönyössége a fia irányában mindenképpen elkeserítő.

A Vágy a maga nemében egy tökéletes szöveg; a fentiekben írottak által keltett látszat ellenére korántsem minimalista vagy szikár, egyszerre hétköznapi és költői is. Kár, hogy nem jelent meg más, hosszabb terjedelmű írás a szerzőtől. Egyelőre.

Advertisements