Címkék

, , ,

A_Merzse-mocsár_2010_tavaszánMég sosem olvastam Grecsót, nem úgy jött ki a lépés. A Mellettem elférsz egy elég sikeres könyv volt megjelenésekor, ajánlotta is egy kedves volt csoporttársam/barátnőm, többek között azért, mert Grecsó is asszimiláns, mint mi, ugye. Meg az a korosztály is.

Úgy látom, hogy a regény a jellegzetes, a harmincasokra jellemző egzisztenciális és identitásbizonytalanság regénye, mely olyan irodalmi megoldásokhoz nyúl, melyek korántsem formabontóak, gondolok itt pl. a sorsinterpretációk és hazugság dichotómiájára, a történet-a-történetben húzására, de van egy olyan személyes és tényleg mindenkire érvényes vonatkozása is, amely igazán értékessé teszi; ismerjük-e, vagy ismerhető-e egyáltalán a saját környezetünk és életünk.

Az olvasói értékelések leginkább a család felőli értelmezésbe kapaszkodnak, és valahogy mindenkiben megmozgatja a privát családi legendárium lapjait, ez azonban nem visz eléggé közel magához a szöveghez. A történetből egy végtelenül sivár múlt és jelen bontakozik ki, és ezt a sivárságot szerintem az elbeszélő önismereti deficitjéből táplálkozó nézőpont okozza, nem pedig a hányattató huszadik századi történelem, vagy pusztán az isten háta mögötti lét.

Az elbeszélő, miközben folyamatos, ámde eredménytelen önreflexiója okozta kudarcában ide-oda csapódik, és fogódzókat keres a családi múltban, meg is próbálja elmesélni azt, kiegészít, odaképzel, lejátszik (és persze megírja), nem jut egyről a kettőre. Ennek az ego- és történelmi tripnek nincs végeredménye. Konklúzió nincs, megtalált identitás nincs, csak a tapasztalt hiány, avagy az űr, ahol a másik elférne mellette. Ilyen módon sokkal inkább úgy tűnik, hogy az elbeszélőnk egy igencsak csökött szubjektummal bíró test, amellyel ő szerződést kötött a szöveg első mondata szerint.

Rosszmájúság lenne a részemről, ha a regényt is üresnek nevezném, de szerintem nincs elég súlya. Nem azért, mert manapság divat családregényeket írni, ahol dúúrva dolgok derülnek ki a család tagjairól, vagy meg van az a kurvázós rész, hanem leginkább azért, mert ez a furcsa atmoszféra inkább kínos, mint kellemetlen. Banális. És sehova sem jut, visz el.

Reklámok