Címkék

, , ,

close-up-feet2

Tulajdonképpen már nagyon régen vártam erre (vagy egy ilyen) könyvre. A test reprezentációját az irodalomban az a képzet uralja, hogy a test csak amolyan hordozó, mely nem bír önálló szubsztanciával, a léleknek vagy szubjektumnak fészke csak. Az egyik szakdolgozatom témája is kapcsolódott ehhez, és mily meglepő, az is egy francia regény volt. Akkoriban olvastam fenomenológusokat, de sokkal inkább a test/hús tárgyi, etikaitól függetlenné tett jellege érdekelt a boncolt regényben. A Testnaplót olvasva néhol szinte szó szerint köszöntek vissza olyan gondolatok, melyekkel akkoriban találkoztam. Már ebből is látszik, hogy a regény szorosan illeszkedik egy irodalmi-szellemtörténeti hagyományba.

A regény eredeti címe Journal d’un corps, azaz “egy test naplója”. Azért lett volna célszerűbb így fordítani, mert sokkal pontosabban fejezi ki az elbeszélő/naplóíró szubjektum problémáját, mint a végleges magyar cím. A saját naplóját író és arra reflektáló narrátor saját létét nem a szellem/lélek klasszikus irányából, hanem a test felől próbálja megragadni, és ez a kísérlet hol sikeresebbnek, hol sikertelennek tűnik. Az elbeszélő eredeti szándéka szerint csak testének ügyeiről akar írni, de ettől többször is eltér, mikor a családjáról van szó. Nem testi önmagáról azonban keveset beszél, épp ezért egyedisége is megkérdőjeleződik; ő egy test, aki naplót ír.

A fiatal elbeszélő önészlelése  családi tragédiák hatására sérült, és íráskísérletével tulajdonképpen felépíteni szándékozik önmagát, és életét végigkíséri az enciklopédiából kivágott izommodell, melynek tanulmányozása előtt nem volt fogalma a saját testéről, de bizonyos értelemben önmagáról sem. Épp ezért a testészlelés tudatossá tétele egyfajta eszmélést jelent, és ettől kezdve másokat is ilyen módon próbál meghatározni. Mindezekből az következik, hogy olyan értelemben keveset tudunk meg a szereplőről, ahogyan azt egy “hagyományos” regényben tennénk.

A kötet hangneme az egyébként csak látszólag súlytalan témát derűssé és humorossá teszi, de tény, hogy nem két nap alatt bedarálós könyv. Azért írom, hogy látszólag, mert az orrpolipok, szex, ürítés stb. felszíne mögött a szöveg voltaképpen lételméleti kérdésekkel foglalkozik. Nagyszerű könyv, mindenkinek ajánlom.

Advertisements