Címkék

, , ,

524942-1680x1050

Se farka. Oké, ez nem teljesen igaz így. Szintén a KönyvesBlogtól kaptam a könyvet, és szintén lesz róla majd szép cikk az oldalon. Addig is a benyomások:

A fülszövegben ígért sztorit, azaz az elmecserélős varázsbor történetét egyáltalán nem meséli el a regény. Na puff, szpojler. Ellenben kapunk egy okos, nagyon önreflexív regényt egy nagyon átlagos férfiról, amely (mármint a regény) csak azért nem coming-of-age, mert a megmutatott két életszakasz közt eltelt 15 év, minden elszaródott, és nem láttuk azt a bizonyos változást, mely az ilyesfajta történetek sajátja volna. Sajnos a regény hősei, talán a főhőst kivéve, tökéletesen szerethetetlenek. A főhős csak azért nem, mert őszinte, és láthatóan nem veszi véresen komolyan önmagát.

A sztorit vadászó olvasók utálni fogják ezt a regényt, mert voltaképpen alig történik benne valami, a reflexiók reflexiója némi önreflexióval, meg van egy keresős szakasza, melyben nagyszerűen megmutat olyan felnőttlét-alternatívákat, melyekről már az első pillanatban érezzük, hogy taszítóak. A 15 évvel később játszódó fejezetre szokás azt mondani, hogy amolyan midlife crisis-történet, de szerintem ez csak félig igaz. Az a sok filozofálgatás a véletlenről meg sorsról közel sem véletlen. A midlife crisis mellett leginkább arról szól a könyv, hogy nem biztos, hogy múlik valakin vagy valamint, rajtunk vagy bárki máson egy élet alakulása. Az esetlegességnek e könnyed hangvételű, és egyébként elég szórakoztató irodalmi megvalósítása nekem még akkor is bejött, ha egyébként dramaturgiai szempontból sokszor megbicsaklik azért ez a könyv.

Külön adalék az, hogy az írója nyelvész, és ezért nem áll távol a szövegtől sem a szavak és a jelentés mibenlétének bottal piszkálgatása. Én ezt szeretem, de aki nem, annak sem lesz zavaró talán.

Advertisements