Címkék

, , ,

rope_texture2090

Ezúttal olvasónaplót írtam.

A Nagy Füzet

Meta-játék a szöveggel; a regényt a fiúk írták, akik egyek is, meg nem is, de ez valójában lényegtelen addig a pontig, míg kétfelé nem válnak, az egyik emigráns lesz, a másik itthon marad. Ez a szétválás akár metaforikus is lehet. A második világháború idején játszódó regény két főhőse a két Witman-fiú utódja lehetne. Azért a feltételes mód, mert nehéz eldönteni, a háború szellemének köszönhető-e a két gyerek jellemének ilyen alakulása, vagy Csáth hőseihez hasonlóan egyszerűen csak “ilyenek”. A két gyerek már a nagyanyához érkeztekor sem mutat sok érzelmet, és ez az idő múltával egyre inkább így lesz. Nyilván az etikainak – a normáknak – a felborulását jelzi a két gyerek norma-hiánya, azonban rendelkeznek egy másfajta morállal, mely szánja a szegényeket és elesetteket, és amely ahhoz kell, hogy egy erkölcs nélküli, de szenvedéssel teli világban életképesek maradjanak. A gyerekek bosszúja a cselédlányon, “könyörületességük” a nagyanyjuk és a szomszédasszony irányában pont hogy megkülönbözteti őket a két Witman-gyerektől. A két főszereplő egyszerre aljas szörnyeteg és nemeslelkű hős. Több helyütt úgy aposztrofálják a filmet, mint nagy háborúellenes drámát, mely megmutatja, mit tesz a háború a gyermeki pszichével. Az eddigiek alapján (a Trilógia másik két része még csak ezután következik) inkább metaforának látom a történetet, melynek csak azért gyerekek a hősei, mert az ő szájukba adva megkeményszenek a felnőtt szájában pátoszosnak ható szavak.

A bizonyíték

A narráció E/3-ba váltása két lehetőséget vet fel. A nagy füzet a továbbiakban is íródik; az ebben a részben olvasható történet értelmezhető úgy, mint a nagy füzet tartalma, de a testvér elvesztése miatti törés hatására külső nézőpontból. Másrészt a rész vége felé megkérdőjeleződni látszik az ikertestvér létezése is, a nagy füzet tartalma erőteljesebben tűnik fikciónak, mint a korábbiakban. Claus T. feltűnése a városban, és az, hogy az utolsó oldalakon olvasható jelentés szerint egyetlen kéz munkája az egész kézirat, felveti azt a lehetőséget, hogy Lucas egy másik néven tért vissza. A cím “bizonyíték” szava valószínűleg a füzetre mint a létezés bizonyítékára vonatkozik. Az ebből a fejezetből megismert szereplő emberséges, és mint a háború alatt, a szocializmus évei alatt is a rendszer kiskapuit ismerve boldoguló figura.

A harmadik hazugság

Itt keverednek meg végképp a szálak. Claustól egy alternatív élettörténetet ismerünk meg, melynek érintőlegesen van köze az előző két rész “valóságához”. Ennek a történetnek a nézőpontjából a másik két nagy fejezet egyértelműen fikciónak látszik, sőt, több helyen is szerepel a szövegben, hogy Lucas csak kitalált személy, illetve hogy Claus összekeverei az irodalmat a valósággal. A határon való átjutás története egyszerre abszurd, és egyszerre keveri meg a szálakat, ugyanis nem Clausnak hívják, aki átment a határon, viszont a füzetek tartalmát fikciónak nyilvánítja. A rész második felében megoldódni látszik a személyazonosság kérdése, de nem kerül minden részlet a helyére. A meglátogatott Klaus logikusan egészíti ki a történetet, és látszólag megoldja a fikció problémáját: Lucas írta az első és a második regényrészt, az ő írásai szerepelnek a füzetben, legalábbis a második rész utolsó oldalaitól eltekintve, a harmadik rész pedig a regény valódi világa. Az egyetlen gond ezzel, hogy a harmadik hazugság ennek a fejezetnek a címe, és ez erősen megkérdőjelezi a történet “valóságát”. Ezzel az apró gesztussal visszavon mindent a szerző.

Ennek a kis olvasónaplónak az összkép tekintetében nem sok haszna van. Agota Kristof regénye túl sok minden egyszerre, ugyanakkor egyik sem. “Háborús dráma”, írja a fülszöveg. “Posztmodern regény” – igen, és mégsem. Nem igazi családtörténet. Olvasóinak egy részét, felteszem, elborzasztják a történet naturális, kegyetlen, vagy éppen aberrált elemei, és szeretik a tőmondatait. Mindezektől még nem feltétlenül lenne jó könyv, de az. Nem is tudom, tetszett-e. A távolságtartó stílus miatt nem érintett mélyen, de talán ez az éles, tökéletes próza nekem ezúttal többet ért. Mindenképpen elolvasandó.

Advertisements