Címkék

, , ,

IsfjordenSouthShore

Itthon Per Pettersont elsősorban a Lótolvajok, másodsorban az Átkozom az idő folyamát kapcsán ismerhetik az olvasók. Míg a Lótolvajok nálam is beírta magát az örök kedvencek közé, és a külföldi kritika is díjazta. A poszt témájául szolgáló könyvet Párizsban láttam meg egy angol nyelvű könyvesboltban, de csekélyke mérete és puha borítója ellenére is borzasztó összeget kértek el érte. Még aznap meglepett vele az ember az amazonról, elektronikus változatban.

Az Ashes in My Mouth… Per Petterson első regénye volt, és ez bizony érződik is rajta. Bár a másik két olvasott könyvre is jellemző lassú tempójú, mélységesen szubjektív próza már itt is megvan, az az elméleti és hermeneutikai mélység, amely mondjuk a Lótolvajokat jellemezte, itt még nincs meg. A Lótolvajokkal vont párhuzam azért is fontos, mert ugyanúgy az apa-fiú viszonyt dolgozza fel, és ugyanúgy az istenként minden fölé magasodó apa “földre szállása”, az apa nagyon is emberi mivoltának felismerése a témája a fiú nézőpontjából.

Hagyományos értelemben vett sztorija nincs a könyvnek; összekapcsolódó novellák ezek inkább, amelyek a gyermekkor különböző eseményeit idézik fel visszatekintő, E/1-es nézpontból. Ilyenek pl. egy gyerekkori betegség emléke, a nagypapa halála, az apa munkanélküliségének hatása a szülőkre, a házasságuk válsága, az apa és a nagybácsi felemás viszonya, és így tovább. Szép szöveg, de nem szépeleg, és egyes jeleneteit, mivel nem velünk történtek, még humorosnak is érzékelhetjük.

Aki több ilyen témájú könyvet olvasott, az tudja, hogy a gyermekkor édessége csak egy irodalmi legenda. A legtöbb általam olvasott ilyen regény, és közülük különösen a skandinávok bátran meséltek arról, hogy gyereknek lenni baromi ijesztő és nehéz dolog. Mindenképpen ajánlom ezt a regényt, még annak is, aki nem annyira biztos az angol nyelvű olvasás terén. Szép, de egyszerű nyelvezete van.

Advertisements