Címkék

, , , ,

Watchmen2

Fájdalmas lemaradással küzdök a képregényműfajban. Illetve egy csomó alapművet nem ismerek, de olyasmit meg igen, amely a régebbiek nélkül nem is létezne. A Watchmen ilyen volt, és bár az ember ajánlgatta egy ideje, valamiért nem tudtam rávenni magam erre a sötét, nyomasztó képregényre, bármennyire is okos kérdést boncolgat; van-e létjogosultsága egyáltalán a szuperhősöknek, vagy lehet-e olyanjuk egyáltalán, miközben mind sérültek?

Az amerikai képregények hőskultusza nélkül nyilván értelmezhetetlen az egész történet, ahol vagy emberfeletti képességekkel bíró emberekkel (pl. Superman, Pókember) vagy álarcos igazságtevőkkel találkozunk (pl. Batman). Nyilván van szofisztikáltabb osztályozásuk, de számomra ez így elégséges. A Watchmenben mindkét típus megjelenik, de az önbíráskodás erkölcsi dilemmája azonos mindkét oldalon. Ez a kérdés valahogy sosem tűnt nyilvánvalónak a klasszikus/oldschool szuperhősös sztoriknál, azaz hogy mi van akkor, ha a hős rosszul választja meg eszközeit, és mi van akkor, ha saját ember-mivoltából fakadóan ugyebár téved vagy nem lát az orránál messzebb.

Számtalan okos irodalmi megoldás és részlet van ebben a könyvben, de számomra két dolog miatt lesz maradandó. Az egyik a hangulata. A borzalommal, vérrel és romlottsággal teli, fantasztikus hangulata. Rorschach és a pszichiáter, Dr. Manhattan, amint elmúlt emberségére emlékezik, és így tovább. Pedig engem nem igazán érdekel amúgy a noir, és az erőszakot sem kedvelem legtöbbször.

A másik pedig, hogy az egész egy dupla fricska. Nem csak a maszkos igazságosztó-műfaj nagyítólencsés kritikája, hanem önmaga is annyira póz, hogy felvállalni látszik azt a zsánert, amelyet kifiguráz.

Nagyjából 10-20 oldal volt hátra a kötetből, és a folyosóügyelet alatt akartam befejezni, de pont nem sikerült, csöngettek, én pedig bevittem órára. Az egyik fiú az első padban meglátta, és óra végén elkérte, mert még sosem volt a kezében az angol nyelvű verzió (de a magyar igen!), és a kicsöngetés követő kettő percben azzal a lendülettel elspoilerezte nekem a végét. Hát igen. Azóta megnéztük a filmet is. De amellett, hogy egyáltalán nem tetszik a rajzolói stílusa, nekem a könyv marad az erősebb.

Advertisements