Címkék

, , , ,

f367_4_big

Disclaimer: bár majdnem minden Cserna-Szabó-könyvről szóló posztomban volt némi rosszmájúság, én alapvetően kedvelem a szerzőt, és talán a dramaturgiai fogyatékosságokkal küszködő Halálcsillagtól eltekintve a könyveit is szeretem. A Levin körutat is elolvastam már, de talán majd itt kitérek rá.

Kicsit haragszom erre a könyvre. Bizonyára létezik egy olyan megközelítés, mely szerint én egy finnyás kékharisnya vagyok, és közöm sincsen ehhez a fajta irodalomhoz, maradjak a depressziós skandinávoknál és így tovább. De annyira nem hiszem. Szóval haragszom erre a könyvre, mert össze van baszva. Vannak iszonyú jó pillanatai, önmagukban remek novellák, de némelyik olyan, mintha a szarul sikerült palacsintát belecsapnám a serpenyőbe, összetörném, és elnevezném a végén császármorzsának. Holott csak szarul sikerült palacsinta.

Nem találom sem a narratív, sem a tematikus egységet, hacsak nem fogom rá, hogy a totálisan felesleges alcímtől eltekintve vééégülis valami világméretű egzisztenciális válságról szól, mely a huszadik század elején kezdődött, de nem nagyon akar most sem abbamaradni. A női nevekre felfűzött sztorik jelentős része valami totálisan szubjektummentes E/1-es narrátorral oldja meg az elbeszélés problémáját, ami, lássuk be, nagy mennyiségben kissé olcsó megoldás, mint ahogyan a sztorik egy részében elrejtett “nagy csattanók” egy része is. Az Arabella c. novellának a már a címéből egyértelmű volt a poén. Bár ha nem lennék ekkora Krúdy-freak, talán másképp volna.

És itt válik aktuálissá ez a kékharisnya-probléma; ha nem lennék ennyire kötözködő, rosszmájú szemétláda, aki a különleges narratív technikákra és nagy filozófiára izgul, akkor örülhetnék ennek a keserű-abszurd humornak, ennek a huszadik századi nagy tragédiákat is érintő komolyságnak, ennek a sörszagú, kocsma-filozofikus asztalra csapásnak. De valamiért nem örülök. Meg nem örülök annak sem, hogy a nő csak ürügy ennél az András fiúnál.

Azért a Cina című novelláért mondjuk sokmindent megbocsájtok. És a kis zenetörténeti kikacsintásért is, pedig sosem szerettem a Mayhemet.

Elmentem egyébként a kötet bemutatójára, még a hajamat is befontam a tiszteletére, felvettem a fényesre pucolt Martensemet meg a rókamintás ingemet. Nem fértünk be a barátnőmmel, de ittunk helyette két sört.

Advertisements