Címkék

, , ,

Krusovszky Dénes: A fiúk országa. A szerzővel egy szakra jártunk az egyetemen, és asszem egyszer egy szomszéd faluba való fiú mikor fel akart szedni a vonaton, rá hivatkozott, hogy biztos ismerem, neki meg már nem tudom honnan ismerőse volt. Érdekelt ez a novelláskötet, de elolvasása után nem hagyott mély nyomokat. Az biztos, hogy a szerző jól ír, és hogy okosan ír, és az is, hogy “az üzenet” átjött. De a felelősségvállalásra vagy felnőttlétre való képtelenség témájára felfűzött írások inkább csak belelapulnak a közelmúlt kortársmagyaros olvasásaiba. Bocsánat. Ez most egyáltalán nem szakszerű vélemény.

Egyébként többnyire képregényeket olvastam mostanság. Egyrészt Alan Moore-tól a The League of Extraordinary Gentlemen első és második kötetét (a The Black Dossier-t majd később fogom). Sokan mondták, hogy a belőle készült film borzasztó, ezért meg sem fogom nézni. A történet nem tartogatott számomra nagy meglepetéseket, ugyanakkor felmerült bennem, hogy bár viszonylag közismert zsánerirodalmi utalásrendszerrel dolgozik a két kötet, és ezeket a referenciákat nem ismerem eléggé. Ilyen nem gyakran fordul elő velem, de most igen. Én Mina Harkert csak körülbelül tudtam elhelyezni, és a Hellsing mangából-animéből tudtam csak, mi az ő titka. És nem olvastam Bram Stoker Drakuláját. Szégyen.

Másrészt Joe Hill és Gabriel Rodriguez Locke&Key-jének első öt kötetét is elolvastam kb. három nap alatt. És a hatodik nincs meg, én meg rághatom a körmöm. Gyerek/kamaszhősök, természetfölötti, egy rejtélyes hely. És hát sok vér. A képregény rajzstílusa nem igazán jön be, de az író beteg fantázája engem is berántott. Ha megvolt a hatodik rész, majd írok róla bővebben.

Reklámok