Te szívesen éltél volna az 1500-as években Izlandon? Én sem. – Sjón: A cethal gyomrában

Címkék

A cethal gyomrában, Magvető, Sjón, skandináv, szépirodalom

Sjón A macskaróka című kisregényét még a blog indulása előtt olvastam, és ha jól rémlik, a moly.hu-ra sem írtam róla értékelést. Pont megvolt benne minden, amit a skandinávokban szeretek – tehát nem csak az új instagram-nevemet választottam belőle.

A cethal gyomrában, mivel kissé kiestem a friss megjelenésekből, mondhatni kellemet meglepetésként ért. Kicsit féltem tőle, hogy ugyanúgy végzi, mint szegény Jón története; nagyon szép volt az az archaikus nyelvű levelezés meg a töredékes mondatok, de annyira nem haladt semerre sem, hogy feladtam a harmadánál. Kicsit sajnálom. Azóta el is ajándékoztam. Már sok szempontból problematikus szöveg A cethal gyomrában, átugrotta (úszta) a képzeletbeli lécet (vagy valami hasonlót).

A váltakozó E/1-es naplójegyzet-szerű és külső elbeszélős regényfejezetek nem alkotnak koherens egészet, hanem csak meghatározó időszakokat/pillanatokat villantanak fel az egyébként mindenestül fiktív főhős életéből. A címben szereplő cethal elég egyértelmű utalása szerintem nem annyira állja meg a helyét Jonasunk esetében, hacsak az az utolsó fejezet nem lenne elég hozzá.

Anyway. A szövegben összefolyó babonás-fikciós elemek és a kegyetlen realista részletek képesek kellően költőivé tenni a 16-17. századi Izland kicsit sem vonzó vagy kellemes világát, melyet mintha eltakart volna az Úr szeme elől a sötétség balkeze. Igen, pont olyan jó hely, mint Le Guin regényének helyszíne. Mivel létező forrásokra és egy valóságos történelmi személyre épít a regény, Tudós Jónas Pálmason élettörténete kultúrtörténeti szempontból is érdekes, legalábbis ami a koppenhágai fejezetet illeti. Ahogy Leinénél, itt is fontos kérdés a hit és vallásosság ereje a természet és az emberi világ kíméletlenségével szemben, de azt hiszem, az előbbi nem marad alul végeredményében.

Emlékezetes vs. fontos – Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

Címkék

Darvasi László, Isten.Haza.Csal., Magvető, novella, szépirodalom

A könyv, ami azért nem kerül fel a polcomra a Darvasi-összesbe (ami persze így megszűnik összes lenni), mert irtó ocsmány a borítója. Pedig a Magvető néha el tudja kapni ezt a borítódizájnt, de legyen is bármily ötletes, ez most nem jött össze.

Pár év novellatermését tartalmazza ez a nagyon is koncepciózus kötet. Az ilyen (ráadásul nagyobb terjedelmű) könyveknél természetes, hogy akadnak erősebb és gyengébb darabok, és ez itt sem volt másként. De mikor már a torkomra tolult a gyomorsav itt-ott, akkor is olvastatta magát. Van ugye ez a tendencia, hogy ha kortárs magyar író vagy (és nem Cserna-Szabó Andrásnak hívnak), akkor ugye muszáj arról könyvet írni, hogy mennyire arcbavágóan rossz ebben a társadalomban, ebben az országban élni, vagy ha specifikusabbak vagyunk, a magyar vidéken élni. Bármikor a huszadik században. Még csak azt sem mondanám, hogy nincs igazuk ezeknek a kortárs magyar íróknak. Csak a sokadik ilyennél már nehéz nagyot ütni, és még csak el sem olvastam mindent. Tar Sándor után már nagyrészt fölösleges is erről írni.

Nem tudom eldönteni, ebből a kortárs irodalmi túltermelésből mennyire emelkedik ki Darvasi kötete, de az biztos, hogy valamennyire igen. Mert hát – bármennyire is a nagypofájú bölcsészek szóhasználata ez – tud írni. Furcsán, szépen, a kettőt együtt. De sajnos pont annyira simul bele ebbe a trendbe, hogy nem tudom, pár év múlva fontos könyv lesz-e. Szerintem nem, pedig vannak benne emlékezetes írások. Szerintem:

• Hol lakik a Föld? ( az Isten című fejezetben)
• Egy templom kitakarítása (ugyanott. Bergmani, tökéletes írás)
• Halk ország (a Haza című részben, ötvenes évek. Érzékeny írás)
• A párduc elalszik (ugyanott, hasonlóan)
• Apa hazajön (a Csal. című részben, vidéki alkoholizmus, bántás)
• Anya és apa túl akarják élni (ennél sírtam a vonaton)

Különben A könnymutatványosok legendája meg a Szerezni egy nőt olvasása óta minden Darvasi-könyvvel úgy vagyok, hogy hát jó-jó, de. Remélem, a készülő regény, majd az.

Ja hogy alternatív történelmi(?) regény? – Cserna-Szabó András: Sömmi

Címkék

Cserna-Szabó András, Magvető, Sömmi, szépirodalom

A nagy szürke depresszió masszájában el is feledkeztem róla, hogy Cserna-Szabó meg Darvasi is lóg nekem egy jobb könyvvel, mint az előző volt. Sajnos a szürke sömmi itt ül a szívünkön, és most kivételesen nem az iskola és a diákság, és nem ennek a nagy büdös országnak a sorsa alakulása hozta ide. Elolvastam továbbá Csabai László Száraz évszakját, de sajnos mint ahogy a Szindbád Szibériában, ez sem az én könyvem volt.

A Sömmi meg az a könyv, hogy ugyan nem értem, mi volt az írói intenció, azért nagyon szórakoztató volt a maga borzalmas módján. Stílusra visszavett a Halálcsillag nagyon plasztikusnak és találónak szánt humoros hasonlataiból, de nem vetette el azt – a nyelvjárásias narrációt viszont szerencsére elkerülte. A narrátor szinte mondatvégek és megszakítások nélküli történetmondása már egy visszatekintő pozícióból beszél Rúzsa Sándor végzetéről. Egészen az utolsó fejezetig meg voltam róla győződve, hogy a Rózsa Sándorról élő mendemondák vannak itt eggyé gyúrva, mígnem Kossuth apánk össze nem vonta a szemöldökét, mert ott végképp kilép a sztori a történelmi valóság keretei közül. (Utólag helyesbítenék; igen, össze vannak gyúrva. A Rózsa Sándor-képek.) A szöveg pedig (valaki már említette) hemzseg a vendégszövegektől, ami szerintem csak félig tudatos – mert egy részük egészen biztosan hozzátartozik a korszakról és az Alföldről való kollektív közhelyszótárunkhoz.

(Ma kitöltöttem egy pedagógiai kérdőívet Petőfi tanításáról. Önnek egytől ötig mennyire fontos, hogy hiteles Petőfi-képet adjon át a diákjainak? Rly?)

Anélkül, hogy mélyebbre merülnék, élveztem ezt a könyvet; időnként megakadtam a részletek borzalmasságán, melyeket azért enyhített az elbeszélés könnyedsége, de nem tudnék komoly hibákat felróni neki. Csak azt, hogy nem értem a fentebb leírtat. Mert komplexnek nem elég komplex, agymenésnek meg nem eléggé csak agymenés. Megbocsájtom a Veszett paradicsomot. Ámen.

—

Egyébként hihetetlen, hogy draftban hagytam ezt az értékelést. Közben elolvastam az új Darvasit is. És Sjón új regényét is.

Minél többet gondolkodom ezen a Cserna-Szabó-könyvön, annál kevésbé markánsak az olvasás közben szerzett benyomásaim. Ezt viszont ideteszem: