Címkék

, , , ,

stone-background

A könyv, ami azért nem kerül fel a polcomra a Darvasi-összesbe (ami persze így megszűnik összes lenni), mert irtó ocsmány a borítója. Pedig a Magvető néha el tudja kapni ezt a borítódizájnt, de legyen is bármily ötletes, ez most nem jött össze.

Pár év novellatermését tartalmazza ez a nagyon is koncepciózus kötet. Az ilyen (ráadásul nagyobb terjedelmű) könyveknél természetes, hogy akadnak erősebb és gyengébb darabok, és ez itt sem volt másként. De mikor már a torkomra tolult a gyomorsav itt-ott, akkor is olvastatta magát. Van ugye ez a tendencia, hogy ha kortárs magyar író vagy (és nem Cserna-Szabó Andrásnak hívnak), akkor ugye muszáj arról könyvet írni, hogy mennyire arcbavágóan rossz ebben a társadalomban, ebben az országban élni, vagy ha specifikusabbak vagyunk, a magyar vidéken élni. Bármikor a huszadik században. Még csak azt sem mondanám, hogy nincs igazuk ezeknek a kortárs magyar íróknak. Csak a sokadik ilyennél már nehéz nagyot ütni, és még csak el sem olvastam mindent. Tar Sándor után már nagyrészt fölösleges is erről írni.

Nem tudom eldönteni, ebből a kortárs irodalmi túltermelésből mennyire emelkedik ki Darvasi kötete, de az biztos, hogy valamennyire igen. Mert hát – bármennyire is a nagypofájú bölcsészek szóhasználata ez – tud írni. Furcsán, szépen, a kettőt együtt. De sajnos pont annyira simul bele ebbe a trendbe, hogy nem tudom, pár év múlva fontos könyv lesz-e. Szerintem nem, pedig vannak benne emlékezetes írások. Szerintem:

  • Hol lakik a Föld? ( az Isten című fejezetben)
  • Egy templom kitakarítása (ugyanott. Bergmani, tökéletes írás)
  • Halk ország (a Haza című részben, ötvenes évek. Érzékeny írás)
  • A párduc elalszik (ugyanott, hasonlóan)
  • Apa hazajön (a Csal. című részben, vidéki alkoholizmus, bántás)
  • Anya és apa túl akarják élni (ennél sírtam a vonaton)

Különben A könnymutatványosok legendája meg a Szerezni egy nőt olvasása óta minden Darvasi-könyvvel úgy vagyok, hogy hát jó-jó, de. Remélem, a készülő regény, majd az.

Advertisements