Címkék

, , , ,

DSC_0299smaller_550622104

Sjón A macskaróka című kisregényét még a blog indulása előtt olvastam, és ha jól rémlik, a moly.hu-ra sem írtam róla értékelést. Pont megvolt benne minden, amit a skandinávokban szeretek – tehát nem csak az új instagram-nevemet választottam belőle.

A cethal gyomrában, mivel kissé kiestem a friss megjelenésekből, mondhatni kellemet meglepetésként ért. Kicsit féltem tőle, hogy ugyanúgy végzi, mint szegény Jón története; nagyon szép volt az az archaikus nyelvű levelezés meg a töredékes mondatok, de annyira nem haladt semerre sem, hogy feladtam a harmadánál. Kicsit sajnálom. Azóta el is ajándékoztam. Már sok szempontból problematikus szöveg A cethal gyomrában, átugrotta (úszta) a képzeletbeli lécet (vagy valami hasonlót).

A váltakozó E/1-es naplójegyzet-szerű és külső elbeszélős regényfejezetek nem alkotnak koherens egészet, hanem csak meghatározó időszakokat/pillanatokat villantanak fel az egyébként mindenestül fiktív főhős életéből. A címben szereplő cethal elég egyértelmű utalása szerintem nem annyira állja meg a helyét Jonasunk esetében, hacsak az az utolsó fejezet nem lenne elég hozzá.

Anyway. A szövegben összefolyó babonás-fikciós elemek és a kegyetlen realista részletek képesek kellően költőivé tenni a 16-17. századi Izland kicsit sem vonzó vagy kellemes világát, melyet mintha eltakart volna az Úr szeme elől a sötétség balkeze. Igen, pont olyan jó hely, mint Le Guin regényének helyszíne. Mivel létező forrásokra és egy valóságos történelmi személyre épít a regény, Tudós Jónas Pálmason élettörténete kultúrtörténeti szempontból is érdekes, legalábbis ami a koppenhágai fejezetet illeti. Ahogy Leinénél, itt is fontos kérdés a hit és vallásosság ereje a természet és az emberi világ kíméletlenségével szemben, de azt hiszem, az előbbi nem marad alul végeredményében.

Advertisements