Címkék

, , , ,

desert-5

Az egyik újévi fogadalmamat már teljesítettem is, beiratkoztam az újpesti FSzEK-fiókba – igaz, a könyvtáros srác szinte le akart róla beszélni, mert két első könyv, ami eszembe jutott, épp nem volt bent. Nem is értem. Végül Mariam Petroszjan Abban a házban és Joanna Bator Homokhegy című vaskos köteteivel tértem haza. Az Abban a házban egyelőre nagyon jó.

A sok recenzió közt kissé elsikkadt Helene Wecker: A gólem és a dzsinn-je, de feledésbe azért nem merült. Ennyire optimista fantasy-t (meg úgy általában fantasyt, leszámítva A varázslókirályt) rég nem olvastam. A 19. és 20. század fordulóján (főleg) New Yorkban játszódó regény sokat ígért, de számomra kevesebbet adott. A zsidó és arab mitológia modern korba helyezése és összekeverése újszerűnek hat. Főhőseink alapvetően szimpatikusak, de természetüknél fogva idegenek is, így, bár megismerjük motivációikat a nézőpont-karakteres narrációban, kissé megfoghatatlanak maradnak. Az erős idealizmussal megfestett korabeli New York és mellékszereplői időnként sokkal szerethetőbbek.

Szerintem a könyv legnagyobb problémája az aránytévesztés. Egyrészt a már említett idealizmusa az egyik gondja. Még a borúsabb időszakok is szépiaszínűek a lapokon, akár a régi fotók, melyekről a “régi szép időket” ismerhetjük. Az aranyló fénybe volt, ugyanakkor szeretetteljes légkör “puhává” teszi a könyvet, nincs benne semmi megrázó. A szálak szépen összeérnek, a végén a lehetőségekhez mérten simán elvarródnak, az olvasó elégedetten csukja be a könyvet, és egy hónap múlva már csak halványan dereng neki, mit is olvasott. A történetnek csak látszólag vannak tétjei, az a baj. A másik csak dramaturgiai; a lassan csordogáló eseményeket viszonylag hirtelen kell eldolgozni, és ez látszik a történet megoldásaiban is. Plusz egy: az egyébként meglehetősen egyszerű angol szöveg fordítása helyenként suta, nem mindig hangzik szépen, de ezt inkább csak az elején éreztem.

Apró adalék még: egy kolléganőmmel könyvesboltban császkáltunk karácsony előtt, és a kassza felé tartva egyből megragadta a tekintetét a borító. Szerintem is remek, Csigás Gábor és Boda Szilvia munkája.

Reklámok