Címkék

, , ,

birds-in-the-sunset-20609-1920x1080

Még mindig tart a köhögős nyavalya, de már vannak terveim a hétre. Ezzel a könyvvel kicsit mellémentem. Nem olvastam el rendesen a fülszöveget, vagy másra emlékeztem, mindenesetre az első 20 oldal után jöttem rá, hogy nem pont erre számítottam. De végeredményében ez nem baj. Még sosem olvastam börtönregényt.

A szöveg stílusa ott billeg a giccs határán, és ahogyan ezt már mások is leírták, egy rossz fordítással bele is zuhanhatna a szakadékba, de szerencsére nem teszi. Kleinheincz Csilla egyébként a fordító, és most bennfenteskedek, de: Köszi! Adott egy omnipotens narrátorunk, aki helyzeténél fogva nem lehet az, így végig ott lebeg annak a kérdése, hogy a megfigyelhetőkön túl honnan tudhat ő az elbeszélt eseményekről, illetve mennyi belőle az igazság. A legvalószínűbb megoldás az, hogy az általa megfigyelhető események alapján megkonstruált történetről van szó, de jó lenne elhinni, hogy a sok kimondhatatlan és elbeszélhetetlen borzalom mellett a többi mind igaz, és végeredményében a szereplőink ilyen vagy olyan módon megnyugvásra lelnek. Igaz ez magára a narrátorra is.

Másik irányból közelítve a szöveg egy megtört testben fészkelő megtört elme tudatprózája, mely érdekes kontrasztot alkot azzal, hogy a regény egyes szereplői (a narrátorral együtt) borzalmas gyilkosságokat követtek el, melyeknek részleteit nem tárja fel az elbeszélő, mert nem lehetséges róluk beszélni. A börtön életének eseményei esetén ugyancsak hiányzik sokszor a feloldás, feloldozás. Végtelenül elkeserítő és nyomasztó könyv ez, de olvastatja magát, ugyanis a narráció egyszerre szenvtelen és lírai stílusa miatt akarod, hogy valami legyen. Kívánod a feloldozást a regény hőseinek, mert végeredményében mindenki áldozat. És ez a feloldozás végül eljön, és akkor te meg igyekszel nem gondolni rá, hogy mindezek a dolgok, az elbeszéltek és az elbeszélhetetlenek, a lélek kiszökése a testből, a szörnyek beköltözése a helyére és a többi mind megtörténik. Ahol élsz, ott is. A te idődben is.

Reklámok