Címkék

, , ,

Laurus main photo_cr

Az új nagy orosz regény, írták a regényről itt-ott. 2015 októberében jelent meg, és tavasszal már ki is adta az Európa, amiért (meg úgy általában az oroszok hazai népszerűsítéséért) nem lehetünk elég hálásak. Már megjelenés előtt tudtam, hogy dolgom lesz ezzel a könyvvel. Így utólag sem tudom pontosan elmondani, miért, de azért megpróbálom.

Először is; a történész szerző áltörténelmi regényében egy orosz gyógyító-aszkétáról ír annak születésétől haláláig. Bár történelmi-társadalomtörténeti vonatkozásában többet vártam a szövegtől, mégis nagyszerűen ragadja meg a görögkeleti vallás misztikáját, és magát a vallásos élményt, mely már Tolsztojnál is nagyon foglalkoztatott. A regény kritikusai szerint a vallásos útkeresés és a főhős motivációja nem valódi, hiszen önérdekből történik, és halott szerelméhez intézett szavai mögött önáltatás van. Szerintem ez meg nem fontos.

Másodszor; elsőre zavaróan hatott a korszak műveltségéhez és nyelvezetéhez nem passzoló történet- és szövegelemek alkalmazása, de aztán szépen belesimultak a fősodorba. Kétségkívül akadnak logikai buktatók és elbeszélésbeli hiányok is, de a szöveg lassú sodrása végül engem is elvitt magával.

Harmadszor; sajátos időélményt beszél el és ad. Ennek nyilván eszköze az említett anakronizmus is, de csak az egyik. A gondom az, hogy nem tudtam meg semmit. Véderedményében azért nem baj, mert nem tudtam meg semmit, hanem éreztem. Az arra hajlamosoknak, akikben megvan a képesség az efféle áhítatra, működni fog. Ha hideg fejjel olvastam volna, bizonyára nem működött volna.

Reklámok