• Rólam

Kevés szóval

~ olvasósblog

Kevés szóval

Tag Archives: Dés Mihály

Anyu BMV-levese – Dés Mihály: 77 pesti recept

18 vasárnap máj 2014

Posted by nyerw in könyves

≈ Hozzászólás

Címkék

77 pesti recept, Corvina, Dés Mihály

pt_gerbera_5A 77 pesti recept olyan hibrid, amelyet nehezen helyeztem el agyam könyvespolcán. A Pesti barokkal összehasonlítani vagy ahhoz mérni semmi értelme. Ugyanis bármennyire anyaregény is, mégsem úgy regény. Ugyanakkor nem is egészen receptkönyv, mert ahhoz túl hosszú és túl személyes az azt a fejezetet megelőző rész, hogy pusztán a személyesség érzetének felkeltése miatt legyen ott. Abban maradtam tehát, hogy (a receptekkel együtt, mert azok hozzátartoznak a Süti-jelenséghez) ez itt egy bensőséges hangú visszaemlékezés egy szülőre, de egyúttal egy legendaképződés, egy metamorfózis története is. Ahogyan a szövegben az anyának erős hajlama van a legendaalkotásra, ugyanúgy alakul át ő maga a történet során legendává, melyet az távolít el végleg a valóság köréből, hogy már nem él. Végleg a családi égbolt egyik csillaga lett, és szövegbe írásával, valamint (egyfajta) hagyatékával a családon kívüli világ elé tárva mindenki kedves ismerőse lehet, lehetne, lehetett volna.

Az elbeszélő fejezetet megelőző tízparancsolat szabálykönyv, de ars poetica is. Az alapok és hozzávalók tisztázása után a történet egy nem tipikus család nem tipikus alakulásáról számol be, mely a szocializmus éveiről való, összeszorított fogú és seggű, pátoszos vagy nosztalgikus beszédmód helyett a család belső életére koncentrál. És vicces, és tényleg olvastatja magát. A könyv vizuális turbója a négyzetrácsos lap (jól van, kockás füzet), melyen a szövegeket kiegészítő, látszólag gyermekkézből származú illusztrációk is vannak. Aztán persze kiderült, hogy gyerek rajzolta őket, de nem gyerek. Hol naiv gyerekrajzok, hol rendszerkritika vagy -elemzés, szövegre reflektáló képek vagy “csak” illusztrációk – de nélkülük kevesebb lenne ez a könyv.

A vérpörköltre a zsírtónál – Dés Mihály: Pesti barokk

22 szerda jan 2014

Posted by nyerw in könyves

≈ 10 hozzászólás

Címkék

Dés Mihály, Magvető, Pesti barokk, szépirodalom

IMG_0047_NEWSzinte biztos, hogy az idei sikerszéria után jó darabig nem fogok olyan könyvet olvasni, ami ennyire tetszett volna. De megkérem a sorsot, hogy sorsom kérje meg, legyen még ilyen. Nagyon otthon voltam ebben a könyvben, holott még csak megfogantam abban az évben, amelyikben a sztori játszódik. Nem tökéletes könyv, de a 660 oldalból mondjuk 640 minden betűje a helyén van. Kivéve a korrektor által ki nem szúrt hibákat, ugye, kedves kiadó.

A korosztályi, szerelmi, egzisztenciális és posztmodernnel kísérletező regényként is olvasható Pesti barokk teste pont akkora, mint a címtől várnánk; nagy, húsos, rózsaszín, terjedelmes. Az időben és lényeges-lényegtelenben csapongó, többnyire E/1-es narráció többféle szövegműfajt, nézőpontot kipróbál; az elbeszélő keresi az elbeszélés lehetőségeit. A környezetére és a nyelvre folyton reflektáló, sokszor intertextusokban gondolkodó János beszédmódja a cselekménnyel együtt borulni kezd a végére. Önmagát kívülről szemléli, érzelmileg eltávolodik, és a könyv utolsó csavarával kiderül, hogy amit memoárként olvastunk, vastagon fikcióként gondolandó újra.

A regény burjánzó nyelve sok mindenre lehetőséget ad. Sok irodalommal kapcsolatos állításával nem értek egyet, különösen azzal nem, hogy Arany János biedermeierien kedélyeskedő lett volna, no de mindegy. A nagy barokk magánéleti pátosszal szembehelyezett biedermeier életutak, megoldások egy olyan sötét kor-, társadalom- és Magyarországkritikát rajzolnak körbe, amelyet az (ön)ironikus és humoros beszédmód ugyan old egy kicsit, de aztán a sztori a kallódó harmincas értelmiség tipikus életmegoldásába (vagy nem-megoldásába), az ideggyógyba fullad egy József Attila-i és madáchi haláltáncjelenet után. Könnyű lenne azt mondani, hogy vagy ez, vagy az alkoholizmus vagy az erkély széle à la Sarkadi, és ki is derül, hogy a főhős tényleg élhetetlen.

Az utolsó csavarként bejátszott utószó a fiktív főhős fikciója elő/köré egy újabb fiktív közreadót helyez, visszatekintéssel átértelmezve ezzel az egész sztorit. Na ennek a fejezetnek egy részét kellett volna a kukába vágni. Nem feltétlenül Cseh Tamás leantiszemitázása miatt, hanem azért, mert oké, értjük mi azt enélkül is, mi történt a rendszerváltás után meg a kétezres évek elején. Illetve érti, aki érti. Értjük, hogy Radnóti Sándor az irodalomkritika gubás öregje lett a hajdani biggyedt szájú trubadúrból (én még órára is jártam hozzá, nem mintha nagyon izgalmas tanár lett volna, Bacsó viszont ftw), meg értjük, hogy ideológiában is nagyot fordult a világ, de ha már nevén nevezünk valakit, akkor a másikat is nevezzük már nevén. Mi ez a finomkodás Foltaival, a híres filmessel?

Van különben pár, nőként kifogásolható pontja a szövegnek, de hát hülye nem vagyok, hogy egy fiktív elbeszélővel vitatkozzak a női frigiditás fogalmáról és mibenlétéről. A szexizmusról nem is szólva. De hogy őszinte legyek, nem bántott. Intellektuálisan kielégített (értse mindenki, ahogy akarja), szerettem is nagyon, de a szóviccelést nem kéne annyira erőltetni, Író Úr.

Legutóbbi bejegyzések

  • A kiaknázatlan lehetőségek könyve – Emmi Itäranta: A teamesternő könyve
  • Fecsegős – Ignacy Karpowicz: Szálkák
  • A többi néma – Tompa Andrea: Omerta
  • A képlékenyek – Rakovszky Zsuzsa: Célia
  • Félkész – Szabó T. Anna: Törésteszt

Kategóriák

  • képes
  • könyves
  • kultúr
  • meta
  • személyes

Blogroll

  • könyvtáros
  • kolléga
  • olvasónapló
  • acélpatkány
  • egyember
  • librarium
  • isolde
  • randomsky
  • pável

Legutóbbi hozzászólások

A kiaknázatlan lehet… - Egy nagyon különleges –…
Fecsegős – Ign… - Idvez légy, Hármas Egység!…
Fecsegős – Ign… - Ignacy Karpowicz: Égiek és…
A többi néma –… - Té előtt és után – Tompa…
A képlékenyek… - Végre – Szív Ernő: Az ir…

Tags

Ad Astra Agave Agota Kristof aki körülhajózta Tündérföldet Alan Moore Alexandra A lány angol nyelven angolul Bodor Ádám Brian Staveley Cartaphilus Catherynne M. Valente China Miéville Christopher Barzak Cicero Corvina Cserna-Szabó András Dan Simmons Darvasi László Delta Vision disztópia Dés Mihály edzés Emmi Itäranta esszé Európa fantasy Gabo Geopen Grecsó Krisztián Háy János Iain M. Banks ifjúsági Ignacy Karpowicz Ilium Ingmar Bergman Ingókövek Jonathan Safran Foer Jon Fosse Kalligram Kultúra sorozat képregény könyvtár Kőrösi Zoltán Lavondyss Libri Linn Ullmann Lőrinczy Judit Magvető Maurice Blanchot megjelenések memoár Mitágó-erdő Móra műfordítás novella Olympos Osiris Paul Auster Per Petterson Rakovszky Zsuzsa Robert Holdstock scifi Scolar Sofi Oksanen személyes Szerelmes évek szépirodalom Tompa Andrea Typotex Ulpius vers zene Égiek és földiek

Archívum

  • 2017 augusztus
  • 2017 július
  • 2017 június
  • 2016 augusztus
  • 2016 július
  • 2016 június
  • 2016 május
  • 2016 április
  • 2016 március
  • 2016 február
  • 2016 január
  • 2015 október
  • 2015 szeptember
  • 2015 július
  • 2015 június
  • 2015 május
  • 2015 március
  • 2015 február
  • 2014 november
  • 2014 október
  • 2014 augusztus
  • 2014 július
  • 2014 június
  • 2014 május
  • 2014 április
  • 2014 március
  • 2014 február
  • 2014 január
  • 2013 december
  • 2013 november
  • 2013 október

Meta

  • Regisztráció
  • Bejelentkezés
  • Bejegyzések hírcsatorna
  • Hozzászólások hírcsatorna
  • WordPress.com

Működteti a WordPress.com.

Kilépés
Adatvédelem és Cookie-k: Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. A weboldal böngészésével hozzájárulunk a cookie-k fogadásához.
További részletekért és a cookie-k szabályozásához kattintsunk ide: Cookie szabályzat