Vegyeske III. – Szépirodalmi megjelenések tavasszal

Címkék

Európa, Magvető, megjelenések, Scolar, szépirodalom, Typotex

A scifi- és fantasyvonalról már volt szó egy hete. Azóta persze kiderült, hogy a magyar kiadói színtér a magasirodalmi élethez hasonlóan szintén egy szemétdomb, ahol önös érdekek és szimpátiaviszonyok kavarják a kakit, miközben a résztvevők maximálisan figyelmen kívül hagyják saját brandjük és az olvasók szempontjait is. Node félretéve a bennfentes vonalat:

Lesz idén új Háy-kötet, Napra jutni lesz a címe, és A bogyósgyümölcskertész fiához hasonlóan novellafüzér lesz. Az Európánál fog megjelenni. Nem mintha gondom lenne az Európával (nincs), de nekem jobban bejött a Palatinus festményes dizájnja, és azok a kötetek fényévekkel tartósabbak voltak, mint az előzőektől teljesen eltérő külsővel megjelent Mélygarázs, amely szétkopott a második olvasás végére. A Xanadu új kiadásáról inkább nem háborognék (Puhában? Tényleg?)

Aztán megjelenik az idei Könyvfesztivál-díszvendég Sofi Oksanen új regénye is a Scolarnál, a Mikor eltűntek a galambok. És sokkal szebb lesz, mint az előzőek.

Szintén a Scolarnál jelenik majd meg egy újabb ígéretes skandináv regény, Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái. Az Északi Tanács Díját is elnyerte a könyv, ez nekem már szimpatikus a ploton túl is.

A Typotex idén is kiad egy Karpoviczot, Csuda lesz a címe, illetve Jacek Dukajtól is megjelenik egy új regény, a Dalok odaátról.

A Magvetőről egyelőre keveset tudok, de a Zoknik a csilláron, életek hajszálon elég érdekesnek tűnik elsőre. Illetve már megjelent Szilasi László A harmadik híd című regénye, csak meg kellene szerezni.

Vegyeske

Címkék

Agave, Catherynne M. Valente, Delta Vision, Gabo, Gudbergur Bergsson, Iain M. Banks, Jon Fosse, Jostein Gaarder, Kőrösi Zoltán, Libri, Maurice Blanchot, megjelenések, Mitágó-erdő, Moskát Anita

Bármennyire igyekszem, nem bírom észben tartani az érdekesebb új vagy idénre ígért megjelenéseket. Scifi- és fantasyfronton az sfmag gyűjtése alapján azt mondom, nem rossz, nem rossz. 

Először is, lesz új Banks, a Surface detail. Szabi szerint nem annyira jó, de magyarul elolvasom, már csak becsületből. is.

Másodszor, lesz új Valente. A lány, aki Tündérföld alá zuhant és a tivornya élére állt. Az első részről nem írtam tavaly, pedig egy misét megért volna. Egy Arany Belterj-díjas főhajtás a fordítónak, Kleinheincz Csillának.

Harmadszor, bár szerintem ez nem fog bekövetkezni, de ígérik Gene Wolfe-tól a Book of the New Sun negyedik kötetét (The citadel of the Autarch) magyarul. Rettenetesen durva az eredeti szöveg, sajnos belebuktam a közepén. 

Negyedszer, és itt kicsit könnyezni is kezdtem, lesz újabb Holdstock, újabb Mitágó-regény, a Lavondyss. A Mitágó-erdőről itt írtam. Ezt sem merném angolul bevállalni.

Ötödször, lesz új Rajaniemi, de ebben családi szinten érintett vagyok, úgyhogy nem kimondottan meglepetés.

Hatodszor, megjelenik Moskát Anita első regénye, a Bábel fiai. Ezt a novellát érdemes most elolvasnod, erős.

A Libri nem jelentette be, hogy folytatja A patkány évével elkezdett trilógiát (és nem is szurkolok nekik különösebben), cserébe Szélesi Sándort fognak kiadni. Értem.

Aztán voltam könyvtárban is. Elég zaklatott voltam, de a rosszul kategorizált polcok miatt felgerjedő idegbaj egészen rendberakott a végére. A zsákmány nagyon sznobintellektuálisra, és nagyrészt skandinávra sikerült; Jon Fosse, Jostein Gaarder és Gudbergur Bergsson. Kivettem még Kőrösi Zoltán Magyarkáját meg egy Blanchot-regényt is, akivel még csak elméleti szinten, illetve Németh Marcell előadásain keresztül ismerjük egymást. A fiókkönyvtár Faulkner-kínálata viszont egészen szánalmas, pedig most éppen arra hajtottam.

És akkor lezárva ezt a rendkívül felvágós és ellenszenves posztot, megígérem, hogy nem lesz többet ilyen. Puszi.