• Rólam

Kevés szóval

~ olvasósblog

Kevés szóval

Tag Archives: személyes

Bartis Attila, élet, deadlift

28 csütörtök ápr 2016

Posted by nyerw in könyves, személyes

≈ Hozzászólás

Címkék

A vége, Bartis Attila, edzés, Magvető, szépirodalom, személyes

Voltunk Rómában, amiről majdnem írtam egy posztot, de mivel nyilvánvalóan átadhatatlan az élmény – ezzel vigasztalom magam, hogy nem írok – végül nem írtam meg. Macskák, napfény, romok, terasz. Tele lettem aztán mindennel, betábláztam a hétköznapokat, és a hétvégén pótlom a munkát, amit hétköznap nem végzek el.

Voltunk könyvfesztiválon, és áldoztunk a (könyv)fogyasztói kultúra oltárán abba a hitbe ringatva magunkat, hogy a kultúráról van szó. Valójában a társasági életről, ez teljesen nyilvánvaló. De ami a megvett könyveket illeti, nincs mentségem. J.J. Abrams: S, Szaniszló Judit: Beenged, meg a titkos nyári projektem, amiről majd akkor írok, ha belekezdtem. Előtte meg megvettem előrendelve az új Háyt és Eleanor Cattontól A fényességeket.

Voltunk házibuliban is, ahol megint Homéroszról vitatkoztam, mert úgy tűnik, a lényeges dolgok nem változnak.

Voltam kint az iskola színe előtt átvenni egy tanároknak szánt díjat, amit a középiskolások szavaznak meg, de sem a helyzettel, sem a gratulációkkal, sem a potenciális rossz szájízzel nem tudok mit kezdeni. Ez utóbbi eddig eszembe sem jutott, még jó, hogy felhívták rá a figyelmemet.

Voltam/vagyok sokat edzeni. Sokat foglalkoztat mostanság az a dolog, hogy mennyire képtelenek vagyunk megítélni a saját képességeinket és teljesítményünket. Ha önostoroztam, az rossz volt. És ha azt hittem, király vagyok, nos, abban is tévedtem. Megrázóan nagyot tévedtem, mondtam pár napja. Jó volna csak úgy szemlélni mindezt, hogy akkor mostantól csakis alázattal viszonyulok az #gainz istenéhez, vagy mi, és nem pedig úgy, hogy csak olyan vagyok, mint bármelyik nagyképű diákom, aki alaposan pofára esik a témazárónál. De ha objektívan nézzük, akkor a legnagyobb acsi, hogy rájöttem, hogy kell úgy felhúzni, hogy ne szakadjon szét a hátam. Végre. Illetve hogy rendesen, nem igazán szigorúan eszem, de nem zsírosodom, egyre izmosabb a farom és a lábam, és hihetetlenül ocsmány gyakorlatokat is túlélek hányás és sírás nélkül.

Ja és elolvastam az új Bartis-regényt. Egyszerre túl sok volt és túl kevés, mégsem haragszom rá, hogy 600 oldal. Ha röviden kéne összefoglalnom, azt mondanám, egy önreflexív szöveg, ahol az elbeszélő fejezetről fejezetre veszíti el az ön- és világértelmezéséhez szükséges támpontjait. Bartis kerék alá teszi, onnan is kiveszi (és így tovább) élhetetelen és ellenszenves főhősét, akit aztán, némileg meglepő módon, fel is oldoz. Szűk levegője, problémafelvetése alig tesz hozzá az ötvenhattól nyolcvankilencig tartó korszakról született kortársmagyarirodalmi korpusz hangvételéhez, de talán nem is ez a megfelelő olvasata. A nagyobb gond az. hogy bármennyire is visz a szöveg, a) Bartis túl nagyokat akar rúgni szereplőibe, olvasóiba, b) főhőse elképzelhetetlen. Emellett minden ismerősömnek ajánlani fogom. Pedig A nyugalom nem tett rajongóvá, mint sokakat.

A bluesról, avagy nagyon fontos és személyes poszt a zenéről

15 péntek máj 2015

Posted by nyerw in személyes

≈ 1 hozzászólás

Címkék

B.B.King, személyes, zene

bb-king-4f29a930893b7

Ma meghalt B.B. King. Ez már mindenki olvashatta a neten. Egy ideje sokat gondolkodtam azon, mi lett abból a fanatikus, koncertjáró lányból, aki voltam. Aki belekapott mindenbe, ami kicsit is érdekes, furcsa vagy valamilyen volt. A koncertjárásnak vége lett azzal, hogy (Tibor szavaival élve) kispolgár lettem, de most nem is erről van szó, hanem arról, hogy ma, mikor olvastam ezt a hírt, akkor elsírtam magam, szerencsére a munkahelyemen, nyilván.

Szerettem elég sok zenét, elég sok különbözőt ahhoz, hogy tudjam, mi az a zene, ami elképzelésem szerint a személyiségem leglényegéhez tartozik. Szerintem mindenkinek van olyan zenéje, amivel a lelke azonos hullámhosszon rezonál. Felnőtt vagyok. Ezt azért mondom, kissé fellengzősen, mert már ismerem magam, vagyis azért, mert ismerem magam, felnőtt vagyok. Minden közül, annyi zene után már látom, nekem a blues, amihez hazatérek időről időre. Ami a belső életem ritmusára lüktet, némi flegmasággal, lustán vagy nem lustán, amire a testem mozdul, ha egyedül vagyok itthon. Amire a lépéseimet számolhatom (bocsássátok meg nekem ezt a költői képet) a keresztút felé, ahol majd a végén vagy megveszi a lelkemet az ördög, vagy pedig nem. De ebben a lepusztult világban is a blues, a maga kesergős, de sosem patetikus módján, maga az élet, a szarokbele, a teszem a lábamat a másik után.

2009-ben 24 éves voltam, éppen lediplomáztam, nem volt munkám, nyár volt, túlmeleg. A szüleimmel mentünk el megnézni B.B. Kinget az Arénába. Az egy olyan koncert volt, amit lehúzhattam a képzeletbeli “ha már láttam őket, meghalhatok” listámról. Azóta már azon sincs szinte semmi. Akkor azt mondta az öreg, mármint B.B. King, aki amúgy az első sorban ülő nőkkel flörtölt, hogy 10 éven belül még visszatér ide. Nem jött össze. De mondjuk már akkor sem hittük el, hogy így lesz. Így viszont nem kellett csalódnunk soha az ikonban, mint a kolléganő Lovasiban, akiről most hallotta, hogy elhagyta a feleségét, és ettől ő, mármint a kolléganő, nagyon szomorú lett. Mert így vagyunk a privát hőseinkkel. Az én egyik hősöm már mindig tiszta marad bennem.

És akkor az Every day I have the blues, csakazértis mástól

Legutóbbi bejegyzések

  • A kiaknázatlan lehetőségek könyve – Emmi Itäranta: A teamesternő könyve
  • Fecsegős – Ignacy Karpowicz: Szálkák
  • A többi néma – Tompa Andrea: Omerta
  • A képlékenyek – Rakovszky Zsuzsa: Célia
  • Félkész – Szabó T. Anna: Törésteszt

Kategóriák

  • képes
  • könyves
  • kultúr
  • meta
  • személyes

Blogroll

  • pável
  • isolde
  • librarium
  • olvasónapló
  • randomsky
  • kolléga
  • könyvtáros
  • egyember
  • acélpatkány

Legutóbbi hozzászólások

A kiaknázatlan lehet… - Egy nagyon különleges –…
Fecsegős – Ign… - Idvez légy, Hármas Egység!…
Fecsegős – Ign… - Ignacy Karpowicz: Égiek és…
A többi néma –… - Té előtt és után – Tompa…
A képlékenyek… - Végre – Szív Ernő: Az ir…

Tags

Ad Astra Agave Agota Kristof aki körülhajózta Tündérföldet Alan Moore Alexandra A lány angol nyelven angolul Bodor Ádám Brian Staveley Cartaphilus Catherynne M. Valente China Miéville Christopher Barzak Cicero Corvina Cserna-Szabó András Dan Simmons Darvasi László Delta Vision disztópia Dés Mihály edzés Emmi Itäranta esszé Európa fantasy Gabo Geopen Grecsó Krisztián Háy János Iain M. Banks ifjúsági Ignacy Karpowicz Ilium Ingmar Bergman Ingókövek Jonathan Safran Foer Jon Fosse Kalligram Kultúra sorozat képregény könyvtár Kőrösi Zoltán Lavondyss Libri Linn Ullmann Lőrinczy Judit Magvető Maurice Blanchot megjelenések memoár Mitágó-erdő Móra műfordítás novella Olympos Osiris Paul Auster Per Petterson Rakovszky Zsuzsa Robert Holdstock scifi Scolar Sofi Oksanen személyes Szerelmes évek szépirodalom Tompa Andrea Typotex Ulpius vers zene Égiek és földiek

Archívum

  • 2017 augusztus
  • 2017 július
  • 2017 június
  • 2016 augusztus
  • 2016 július
  • 2016 június
  • 2016 május
  • 2016 április
  • 2016 március
  • 2016 február
  • 2016 január
  • 2015 október
  • 2015 szeptember
  • 2015 július
  • 2015 június
  • 2015 május
  • 2015 március
  • 2015 február
  • 2014 november
  • 2014 október
  • 2014 augusztus
  • 2014 július
  • 2014 június
  • 2014 május
  • 2014 április
  • 2014 március
  • 2014 február
  • 2014 január
  • 2013 december
  • 2013 november
  • 2013 október

Meta

  • Regisztráció
  • Bejelentkezés
  • Bejegyzések hírcsatorna
  • Hozzászólások hírcsatorna
  • WordPress.com

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Kilépés
Adatvédelem és Cookie-k: Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. A weboldal böngészésével hozzájárulunk a cookie-k fogadásához.
További részletekért és a cookie-k szabályozásához kattintsunk ide: Cookie szabályzat