• Rólam

Kevés szóval

~ olvasósblog

Kevés szóval

Tag Archives: Ulpius

Húsvirág – China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás

04 szombat okt 2014

Posted by nyerw in könyves

≈ 1 hozzászólás

Címkék

China Miéville, fantasy, new weird, Perdido pályaudvar végállomás, Ulpius

ak4vB

Ez egy istenverte remekmű. Biztos, hogy nem fogok ennél jobb spekulatív fikciót olvasni az idén, pedig megjelent már egy Banks is. Hacsak nem üti ki a nyeregből az éppen olvasás alatt álló Armada. (Időközben kiderült, hogy nem, nem fogja.) A Perdidot már szinte mindenki olvasta a környezetemben, és a visszajelzések alapján eléggé megosztó könyv, leginkább a sztori dramaturgiája kárára előtérbe furakodó világábrázolás terjengőssége, a nehezen megszerethető főhősök és a túlírtság miatt. Az utóbbival természetesen nem értek egyet. Mégpedig azért, mert a könyv hőse maga a város, cselekvő hősei és azok dilemmái másodlagosak lesznek egy pont után.

Volt az olvasás közben egy pillanat, amikor úgy éreztem, ha most írnám a szakdolgozatomat, lehet, hogy ez lenne a témához választott szövegem, nem pedig A rémkirály. Az eddig olvasott Miéville-ek fényében úgy tűnik, hogy a komoly elméleti háttérrel bíró szerzőt erősen foglalkoztatja a test kérdése, pontosabban a hús és torzulásainak ontológiai vonatkozásai, a szereplők testétől kezdve a legnagyobb léptékig, a város testéig, melyet az Armadában is emlegetett Világseb okozta Torzió formált át. Komoly irodalmi és szakirodalmi hagyomány húzódik a háttérben Sade-tól Bataille-ön keresztül a fenomenológusokig és a modern testelméletekig. Szerintem a Perdido legérdekesebb és legértékesebb része a torz és undorító esztétikaivá tétele, egyszerre borzalmassá és nagyszerűvé. Fenségessé, hogy efféle klasszikus esztétikatörténeti fogalommal éljek. Ezt az olvasatot támasztja alá a Szövő figurája is, aki a legkirályabb mellékszereplő evör. Tudatfolyamszerű monológjaival a Szövő a fenséges nyelvi reprezentációja a szövegben, Miéville pedig le sem tagadhatná, hogy bölcsész. (Bocs.)

Nem rovom fel hibának, hiszen a regény nem független két másiktól, melyekben többet tudunk meg Bas-Lagról, hogy a városon kívüli valóságról szinte alig tudunk meg valamit. Eljön annak is az ideje. A szöveg depresszív és levegőben lógó zárlata szembemegy mindenféle zsáner-hagyománnyal, és az azóta elolvasott Armada sem tesz másként, de egy efféle tökéletlen formájú világról nem is szólhatna másképpen szöveg.

(A kép innen van.)

Jonathan Safran Foer: Minden vilángol

27 vasárnap okt 2013

Posted by nyerw in könyves

≈ 1 hozzászólás

Címkék

Jonathan Safran Foer, Minden vilángol, szépirodalom, Ulpius

Ez az a könyv, amely tényleg teljesen véletlenül akadt a kezembe, miután a fiúm vidéki otthonában befejeztem a magammal vitt olvasmányt. Volt némi emlékem a belőle készült filmről, valami közhelyes, de különlegeskedő másfél órás rettenet volt, és utáltuk. A fiúm persze mondta, hogy akár nekem is adja, ő úgyis repiként kapta a kiadótól sok évvel ezelőtt, de két oldal után úgy döntött, ezt nem neki írták. Nem baj, mert nekem tökéletesen megfelelt.

Ugyanis ez egy bámulatosan jó szöveg. És bár a sztorival kapcsolatban akadnának kritikai megjegyzéseim, tökéletesen meg tudom bocsájtani a szerzőnek. Ugyanitt megjegyezném, hogy szerintem a fordító sok meleg kézfogást érdemel, mert sikerült egy, a furcsasága ellenére is szép, gördülékeny, és helyenként igen vicces szöveget kerekítenie, amelynek a humora elsősorban az Aleksz nevű narrátor helytelen nyelvhasználatából adódik.

Adott tehát egy mozaikos szöveg, amely levelekből, az Aleksz által írott elbeszélésekből, és Jonathan (aki az íróval azonos nevű szereplő) családregényének fejezeteiből áll össze. Aleksz „hős”-ként hivatkozik a szerzőre, aki valóban annak a könyvnek az egyk szereplője, amelyet Aleksz ír a hős kérésére. Hűha. Aleksz egyik levelében azt írja, ő maga inkább író, mint Jonathan, akinek cselekményvezetésbeli kegyetlenségét a könyv vége felé haladva egyre inkább sérelmezi a levélíró.

Gyakorlatilag olyan könyv ez, amely saját maga lapjain születik meg. A regényben ott van egy családregény is, amely némi szimbolikus funkciójú megmagyarázhatatlannal megszórt lírai szöveg, rengeteg kisebb, más műfajú szövegbetéttel, amelyek szerintem a legszebben megírt részét jelentik a nagy egésznek.
Emellett Aleksz saját családregénye is ott van a levélpapíron, amely, mint kiderül, lazán összekapcsolódik azzal a történettel, ami miatt Jonathan Ukrajnába utazott. Ennek az utazásnak a történetét írja meg Aleksz a levelei mellé csatolt fejezetekben.

A hatásvadászatot a szöveg nyelvi furcsasága akadályozza meg; a legmegrázóbb részeket is eltávolítja az olvasótól, és ettől csak drámai lesz, de nem pátoszos. A cselekmény bizonyos részeit csak utalásokból rakjuk össze Aleksz leveleinek esetében, mert a szószátyárnak tűnő elbeszélő néhol igencsak titkolózónak bizonyul.

Azt is könnyen meg tudom érteni, hogy egyeseknek sok ez a könyv, mert sok benne a „posztmodernkedés” (amely kifejezés akkora dilettantizmust sugall, hogy leírásakor vagy kimondásakor a hatására a világ valamely részén meghal egy kiscica vagy egy kiskutya – tényleg ne mondjatok ilyeneket, mert szörnyű), számomra mégis ez a szöveg- és cselekménybéli játék adja a regény igazi értékét. (Persze sírtam a végén, de ki nem.) Kedvenc lett.

Legutóbbi bejegyzések

  • A kiaknázatlan lehetőségek könyve – Emmi Itäranta: A teamesternő könyve
  • Fecsegős – Ignacy Karpowicz: Szálkák
  • A többi néma – Tompa Andrea: Omerta
  • A képlékenyek – Rakovszky Zsuzsa: Célia
  • Félkész – Szabó T. Anna: Törésteszt

Kategóriák

  • képes
  • könyves
  • kultúr
  • meta
  • személyes

Blogroll

  • pável
  • kolléga
  • randomsky
  • librarium
  • olvasónapló
  • könyvtáros
  • acélpatkány
  • isolde
  • egyember

Legutóbbi hozzászólások

A kiaknázatlan lehet… - Egy nagyon különleges –…
Fecsegős – Ign… - Idvez légy, Hármas Egység!…
Fecsegős – Ign… - Ignacy Karpowicz: Égiek és…
A többi néma –… - Té előtt és után – Tompa…
A képlékenyek… - Végre – Szív Ernő: Az ir…

Tags

Ad Astra Agave Agota Kristof aki körülhajózta Tündérföldet Alan Moore Alexandra A lány angol nyelven angolul Bodor Ádám Brian Staveley Cartaphilus Catherynne M. Valente China Miéville Christopher Barzak Cicero Corvina Cserna-Szabó András Dan Simmons Darvasi László Delta Vision disztópia Dés Mihály edzés Emmi Itäranta esszé Európa fantasy Gabo Geopen Grecsó Krisztián Háy János Iain M. Banks ifjúsági Ignacy Karpowicz Ilium Ingmar Bergman Ingókövek Jonathan Safran Foer Jon Fosse Kalligram Kultúra sorozat képregény könyvtár Kőrösi Zoltán Lavondyss Libri Linn Ullmann Lőrinczy Judit Magvető Maurice Blanchot megjelenések memoár Mitágó-erdő Móra műfordítás novella Olympos Osiris Paul Auster Per Petterson Rakovszky Zsuzsa Robert Holdstock scifi Scolar Sofi Oksanen személyes Szerelmes évek szépirodalom Tompa Andrea Typotex Ulpius vers zene Égiek és földiek

Archívum

  • 2017 augusztus
  • 2017 július
  • 2017 június
  • 2016 augusztus
  • 2016 július
  • 2016 június
  • 2016 május
  • 2016 április
  • 2016 március
  • 2016 február
  • 2016 január
  • 2015 október
  • 2015 szeptember
  • 2015 július
  • 2015 június
  • 2015 május
  • 2015 március
  • 2015 február
  • 2014 november
  • 2014 október
  • 2014 augusztus
  • 2014 július
  • 2014 június
  • 2014 május
  • 2014 április
  • 2014 március
  • 2014 február
  • 2014 január
  • 2013 december
  • 2013 november
  • 2013 október

Meta

  • Regisztráció
  • Bejelentkezés
  • Bejegyzések hírcsatorna
  • Hozzászólások hírcsatorna
  • WordPress.com

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Kilépés
Adatvédelem és Cookie-k: Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ. A weboldal böngészésével hozzájárulunk a cookie-k fogadásához.
További részletekért és a cookie-k szabályozásához kattintsunk ide: Cookie szabályzat