Ma letakarítottam a moly.hu-s profilomat; amit be kellett fejezni, ma befejeztem, amit már korábban félbehagytam, arra rányomtam, hogy félbehagytam. Tiszta lap.
Sok minden történt ebben az évben, és volt pár igen tré hónap is, összességében mégis nagy előrelépés volt sok szempontból. A legelső az, hogy betöltöttem a harmincat, és szerintem mostanra lettem felnőtt. Ez van, későn érő alkat vagyok. Sokkal kevesebb baromságot csináltam idén, mint az előző években bármelyikében, különös tekintettel a 2008 és 2012 közötti időszakra. Hogy miket, fedje jótékony homály, de mostanra kibékültem velük. A legtöbb szégyenteljes emlék izzása megfakult, és már nem haragszom azokra, akikre sok évig haragudtam. A szociális hálóm többnyire szétszakadozott, de az esetek nagy részében nem érzem ezt nagy veszteségnek.
Munkafronton elég hullámzóra sikerült 2015, egyik kétségből a másikba estem, eldöntöttem a pályaelhagyást, majd a sors az ő iróniájával megtréfált, és elvette tőlem azt az állást, amit amúgy ott akartam hagyni, csak hát ugye nem bele a semmibe. Deus ex machinaként kettő teljes nap alatt a semmiből lett egy új állásom, amire egyáltalán nem számítottam, és azok, akik hisznek az ilyesmiben, azt mondanák, odafönt vigyáz rám valaki. Vagy kevésbé konzervatív, fatalista megfogalmazásban; a sors mindig akkor művel velünk ilyeneket, mikor itt az ideje. Most tehát egy új helyen keresem a helyemet, új feladatokat kaptam, új szempontból kell megközelítenem az időközben rutinná vált tanítást. Ráadásul a kapcsolatépítés és beilleszkedés bajnokaként (nem) kissé nehezen mennek a mindennapok, néha kicsit magányos vagyok, de ezt már megszoktam az elmúlt harminc évben. [Insert egzisztencialista monológ here.]
Az edzésről írhatnék rengeteget, de valószínűleg senkit sem érdekel. Új szintekre léptem az önfegyelem terén, megtanultam önállóan létezni a teremben, és bár mostanság új célok foglalkoztatnak, sajnos nem személyes és nem szakmai okokból elválnak az útjaink az időközben az életembe beépült edzőmmel, és hiánya valószínűleg még egy darabig kísérteni fog. Március elején vagy február végén lesz két éve, hogy elkezdtem ezzel az egésszel foglalkozni, és mostanra összeraktam egy fizikumnak nevezhető testi állapotot, amire büszke is lehetek. Vagyok. Vagy inkább leszek akkor, amikor a december végi nagy kajás leeresztés után januárban lepucolom magamról a nem oda valókat.
Idén sokkal kevesebbet olvastam, mint a megelőző években. Sok oka van, de a legelső az, hogy mindig csináltam valamit, ami éppen jobban foglalkoztatott. Az idei olvasmányaimat végignézve kevés annyira emlékezetes szöveget olvastam, mint tavaly – vagy csak én olvastam másképp. Ezek voltak:
- Kőrösi Zoltán: Szívlekvár – szeretem Kőrösit, még akkor is, ha kissé önismétlő.
- Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
- Orson Scott Card: Bűvölet – végre egy könyv, amitől nem akartam felvágni az ereimet!
- Jacek Dukaj: Más dalok – nem sikerült írnom róla, mert nagyon szétesett az az olvasásom, ráadásul folyamatosan szorongtam a munkahely ügye miatt, és utólag már nem bírtam összerakni egy rendes posztot. Majdnem annyira zseniális, mint Gene Wolfe. Sőt, vagy annyira.
- Sjón: A cethal gyomrában
- Darvasi László: Isten.Haza.Csal.
Újraolvastam a Hyperion Cantost, ami kellett a lelkemnek, az Iliumot magyarul. Megszerkesztettem három könyvet az Agavénak, megcsináltam nem emlékszem mennyi korrektúrát, írtam recenziókat (ebből négyet pár napja).
Sosem voltam jó a hosszú távú célok megfogalmazásában, újévi fogadalmakban meg pláne, de a következő, tematikailag és távlataiban vegyest fogalmaztam meg magamnak:
- Jövőre többet olvasok, pontosabban időt szakítok az olvasásra és az erről való írásra.
- Beiratkozom megint a FSzEK-be, mert nagyon hasznos, és már nem a város túlsó végébe kellene utaztatnom a könyvhalmokat.
- Jobban figyelek arra, hogy az emberek felé, akiket szeretek, az érzéseimet ki is mutassam.
- Türelmet gyakorlok a gyerekek irányában, de a vérengzést is teljes gőzzel csinálom, ha a helyzet úgy kívánja.
- Többet fogok ajándékozni/visszaadni/nevezd, ahogy akarod.
- Kevesebb önostorozást az élet mindenféle területén.
- Könnyű a rohanós hétköznapokban szétesni, ezért: minden nap beveszem a vitaminokat; nem felejtek el esténként lassan felszívódó fehérjeforrást bevinni; nem hanyagolom el a kajakészítést, hogy hajnalok hajnalán kelljen húst sütnöm az aznapi dobozoláshoz.
- A diétámat betartom, a szálkásítást rendesen végigcsinálom, de az egészséges határokon belül. Ide vág még: nem olyan fizikumokhoz hasonlítom az eredményeimet, akik versenyeznek, ebből élnek és naponta kétszer el tudnak menni edzeni, mert így nem fogom eléggé becsülni a magam eredményeit.
- Változatosan főzök. Az eddiginél is változatosabban, mert három hét diéta után már rosszul leszek a csirke szagától is. És nem eszem meg a drága édesburgonyát csak az étrendi kívánalmak miatt, holott kifordul a számból az íze miatt.
- Többet fogok blogolni, és lehet, hogy nem csak könyvekről.