Címkék
A nagy szürke depresszió masszájában el is feledkeztem róla, hogy Cserna-Szabó meg Darvasi is lóg nekem egy jobb könyvvel, mint az előző volt. Sajnos a szürke sömmi itt ül a szívünkön, és most kivételesen nem az iskola és a diákság, és nem ennek a nagy büdös országnak a sorsa alakulása hozta ide. Elolvastam továbbá Csabai László Száraz évszakját, de sajnos mint ahogy a Szindbád Szibériában, ez sem az én könyvem volt.
A Sömmi meg az a könyv, hogy ugyan nem értem, mi volt az írói intenció, azért nagyon szórakoztató volt a maga borzalmas módján. Stílusra visszavett a Halálcsillag nagyon plasztikusnak és találónak szánt humoros hasonlataiból, de nem vetette el azt – a nyelvjárásias narrációt viszont szerencsére elkerülte. A narrátor szinte mondatvégek és megszakítások nélküli történetmondása már egy visszatekintő pozícióból beszél Rúzsa Sándor végzetéről. Egészen az utolsó fejezetig meg voltam róla győződve, hogy a Rózsa Sándorról élő mendemondák vannak itt eggyé gyúrva, mígnem Kossuth apánk össze nem vonta a szemöldökét, mert ott végképp kilép a sztori a történelmi valóság keretei közül. (Utólag helyesbítenék; igen, össze vannak gyúrva. A Rózsa Sándor-képek.) A szöveg pedig (valaki már említette) hemzseg a vendégszövegektől, ami szerintem csak félig tudatos – mert egy részük egészen biztosan hozzátartozik a korszakról és az Alföldről való kollektív közhelyszótárunkhoz.
(Ma kitöltöttem egy pedagógiai kérdőívet Petőfi tanításáról. Önnek egytől ötig mennyire fontos, hogy hiteles Petőfi-képet adjon át a diákjainak? Rly?)
Anélkül, hogy mélyebbre merülnék, élveztem ezt a könyvet; időnként megakadtam a részletek borzalmasságán, melyeket azért enyhített az elbeszélés könnyedsége, de nem tudnék komoly hibákat felróni neki. Csak azt, hogy nem értem a fentebb leírtat. Mert komplexnek nem elég komplex, agymenésnek meg nem eléggé csak agymenés. Megbocsájtom a Veszett paradicsomot. Ámen.
—
Egyébként hihetetlen, hogy draftban hagytam ezt az értékelést. Közben elolvastam az új Darvasit is. És Sjón új regényét is.
Minél többet gondolkodom ezen a Cserna-Szabó-könyvön, annál kevésbé markánsak az olvasás közben szerzett benyomásaim. Ezt viszont ideteszem: